Főrendiházi irományok, 1875. II. kötet • 52-99. sz.
Irományszámok - 1875-98
392 XCVIII. SZÁM. Melléklet a 98. számú irományhoz. Indokolás a cseléd és gazda közötti viszonyt szabályozó törvényjavaslathoz. A cseléd és gazda közötti jogviszonynak rendezetlensége átalánosan elismert és érzett baj hazánkban s kútforrása számos panasznak, mely családi, társadalmi és gazdasági életünknek egyik kifogyhatlan tárgyát és sajgó árnyékoldalát képezi. Az ország törvényhatóságai, törvény hiányában, statutárius utón igyekeztek e valódi kiáltó bajon segiteni s úgynevezett cselédrendszabályokat alkottak, melyeknél, figyelve a helyi viszonyokra s igényekre az 1867. előtti időkben érvényben volt, az erdélyi részekben mai napig megtartott cselédrendtartást vevék mintául s használák fel. A cselédügy ilynemű statutárius utón való rendezésének azonban minden jóakarat mellett is, számos hátrányai voltak, melyek nem engedek meg, hogy azokban megnyugodni lehessen. Az egyik főhiány nevezetesen az volt, hogy bárha a törvényhatóságok ez \igy rendezésénél rendesen az 1867. előtt fennállott rendszabályt vevék alapul, mégis egyes, sokszor lényeges intézkedéseik, egymástól gyakran annyira eltérők, sőt ellenkezők valának, hogy a gazda és cseléd közötti jogviszonynak az egész országban való egészséges kifejlődését és megszilárdulását merőben lehetetlenné tevék, mi pedig nem csak magasb 9 országlási tekintetekből, melyek jogegységet kivannak, nem tűrhető, hanem a szabad költözés, s a községi törvény által is biztositott szabad telepedéssel szemben, különösen a távol vidékeken szolgálatot kereső cselédekre nézve felette súlyos és hátrányosnak bizonyult. A másik hiánya eme statutárius intézkedéseknek az, hogy a központi igazgatást felette nehézzé és terhessé tevék s a munkát szokatlanul szaporítják, mert a cselédügyben közbevetett felebbezések végső fokozatban a belügyminister által intéztetvén el, elképzelhető, mennyi munkával és nehézséggel jár minden esetben nem egy törvénynek — mely nem létezik — hanem az illető törvényhatóság specialis statútumának érvényt szerezni. S e helyütt el nem hallgatható egy más körülmény sem, mely ily fontos ügyeknek szabályrendeleti utón való rendezése ellea szól, s ez az, hogy a cselédügy gyei sok magánjogi természetű kérdés van kapcsolatban, melyekre nézve eddigelé a birák illetékesek, kik szintén magánjogi elvek s szokások szerint határoznak, mi nem mindig ugyanazonos a statutárius intézkedéssel s mi a statútum mellőzésével, ez által az azt alkotó municipium tekintélyének csorbításával járt, — és a közönséget az iránt, mi tulajdonkép az, a mi megtartandó, zavarba ejti.
