Főrendiházi irományok, 1875. II. kötet • 52-99. sz.
Irományszámok - 1875-92
XCII. SZÁM 845 ntán az idézett t. czikk 7-ik szakaszában egy forintra megszabott felügyeleti illeték felében, vagyis ötven krajczárban állapittatik meg. Azon termelők részére, kiknek családjaikban az 1873. évi október 1-ső napját megelőző időből végvidéki katonai rokkantak vannak, ez utóbbiak élete fogytáig, az eddigi négyszögölenként l 75 /ioo krajczárban fennálló engedély-díj, a mérsékelt felügyeleti díj mellett fentartatik. 4. S A volt határőrvidéken még fennálló házközösségek számára saját használatra való dohánytermelésre az engedély a házfőnök nevére állítandó ki, s az engedélyezendő tér tekintetében fennálló azon szabály, mely szerint oly házközösségnek, melyhez tiz férfinél kevesebb tartozik, negyven; oly házközösségnek, melyben a férfiak száma tíztől húszig terjed, nyolczvan; a hol pedig húsz férfinél több van, száz négyszögöl adandó, fentartatik. Ha valamely házközösség feloszlik, az abból kiváló egyes családok részére, a saját használatra való dohánytermelési tér az 1868. évi XIV. törvényczikk 6. §-a szerint lesz kiszabandó. 5. §. A saját használatra való dohány-termelésről szóló engedély-okmány csak is a, termelésre következő év végéig szolgál fedezetül a dohány-termelésre engedélyivel biró termesztőnek, a birtokában levő saját termeléséből származó dohánykészletre nézve. Az tehát, ki ez időhatáron túl tart dohányt az előbbi év terméséből, azt a mennyiség megjelölésével az illetékes községi elöljáróságnak még a határidő eltelte előtt szóval vagy Írásban bejelenteni tartozik, az elöljáróság ezen körülményről annak valósága felderítése mellett a pénzügy igazgatóságnak haladéktalanul Írásbeli jelentést tenni köteles, mire a pénzügyigazgatóság, ha oly bebizonyított körülmények fenn nem forognak, melyek a teímelo azon állítását, hogy a feljelentett dohánykészlet annak előbbi évi terméséből származik, megczáfolják, a dohány elfogyasztására további határidőt szab ki. Ellenkező esetben, ha t. i. a bejelentés elmulasztatott, a határidő lefolyása után talált dohány, mint jogtalanul birtoklott, jövedéki eljárás alá vétetik. 6. §. A kincstár számára beszállított vagy külkereskedésre termelt dohányból, az 1868-ik évi XIV. törvényczikk 8. §-ában megjelölt egyének részére meghagyandó dohánymennyiség az 1876-ik termelési évtől kezdve, fejenként tiz kilogrammban, az ezen dohányért fizetendő fogyasztási illeték pedig minden fél kilogramm (Ötszáz gramm) után harmincz krajczárban állapittatik meg. Ezen dohány tekintetében a fennidézett törvény folytán kiállított igazolási okmányok érvénye azoknak keltétől egy egész évre terjed ki. 7. §. A községi elöljárók kötelesek a náluk benyújtott termelési bejelentéseket az azokban foglalt adatok szerint megvizsgálni, a mint azok a kincstár számára, kivitelre, vagy saját használatra szólnak, külön-külön jegyzékbe azonnal bevezetni és minden hó végével, (a január hóban FŐRENDI IROMÁNYOK II. 1875/8. 44 •
