Főrendiházi irományok, 1875. II. kötet • 52-99. sz.

Irományszámok - 1875-88

LXXXVIII. SZÁM. 325 osztását okvetlenül szükségesnek tartom, mert az absolut kormánytól átvett, és a kezelő közegek mulasztása folytán sok vidéken még ujabb Összegekkel szaporodott adóhátralékoknak egyszerre behajtása tönkre tenné a hátralékos adózók túlnyomó részét. A felosztási tervezetek elkészítése küldöttségekre bízatván, és azok javaslatai felett a kir. adófelügyelö illetőleg a pénzügyminister fogván határozni, bizton várható, hogy ezen felosztás a méltányosság elvének meg fog felelni a nélkül, hogy az államkincstár érdekeit szem elől tévesztené. A behajthatlan adótartozásoknak tervezett megállapítását azért tartom szükségesnek, hogy azok letörültetése után tisztába lesz hozva azon adótartozások mennyisége, melynek befizetése tényleg is várható, a községekre mint jogi személyekre nézve felvett rendelkezés biztosítja egyfelől ezen adóhátralékok befizetését, másfelől a községeket azon helyzetbe hozza, hogy könnyebben jutnak kölcsönhez és igy a községi lakosok túlterheltetése nélkül könnyen törlesztik tartozásukat. Az egyenes adók befizetésére nézve javaslatba hozott intézkedéseknek czélja: az önkéntes adófizetésre szánt határidőnek megszorítása az önkéntes befizetés elmulasztásából származó hátrányoknak — intésdijak behozatala és a késedelmi kamatok mérvének felemelése által — való fokoztatása mellett elérni azt, hogy az adótartozások rendesen befolyjanak, s hogy lehetővé váljék, az egész folyó adótartozást az illető évben felhajthatni, a mi a jelen fennálló rendszer szerint nem lehetséges azért, mert az év utolsó negyedében esedékes adótartozás csak a jövő évben hajtható be. Azon intézkedés, mely szerint minden adózó, a ki nagy vagy kis községben lakik és 100 forintnyi adóval van megróva, adóját közvetlenül a kir. adóhivatalnál tartozik fizetni, könnyíteni fogja a községi közegek teendőit, de könnyíteni fogja egyszersmind az ellenőrző közegek feladatát is, lehetlenné tétetvén az, mi a jelen rendszer szerint lehetséges volt, hogy a legtöbb adót fizetők is, ha akarták, adójukat a községnél fizették, s igy a szigorúbb ellenőrzés alól kibúvhattak. Azon intézkedés, hogy a községek mint jogi testületek adójukat — tekintet nélkül annak összegére •— a kir. adóhivatalnál fizessék, azon oknál fogva szükséges, mert a községek, a mint alább említtetni fog, az ottani adófőkönyvben előirt adótartozások behajtásával lesznek megbízva, tehát azon esetben, ha adójuk a községnél lenne előírva, s azt nem fizetnék esedékességük idején, kötelesek lennének saját maguk ellen a végrehajtást intézni, a mi képtelenség. Azon intézkedés végre, mely annak megítélésére, vájjon valamely adózó tartozik-e a közvetlen adófizetők sorába vagy nem? a megelőző évi adótartozást tűzi ki zsinórmértéknek, az egyöntetű eljárás végett szükséges és nem mellőzhető. Hogy az adószedők élethossziglan választassanak, ez oly intézkedés, melynek elfogadása — ugy az állam, mint az adózók érdekében fekszik, minthogy csak ily módon választandó közegtől lehet várni, hogy teendőit a kellő nyugalommal fogja teljesíteni, — jövőjét biztositva látván. A községi adószedők (városi adóhivatalok) által elsikkasztott összegekért első sorban a községek (városok) tétetnek felelőssé, visszkereseti joguknak fentartása mellett. Ez intézkedés végett vett számtalan tárgyalásnak és panasznak, melyek a jelenleg fennálló rendszer mellett felmerültek, s melyeknek vége — hosszabb tárgyalások után többnyire mégis csak az volt, hogy a községet, mint harmadik sorban felelőst — kellett a sikkasztott összegek megtérítésére elmarasztalni, az első és második sorban felelős egyéneknél végrehajtási alap fel nem találtatván. A fizetési halasztások megadására vonatkozólag javaslatba hozott intézkedések összhangzásban vannak azon rendelkezésekkel, melyek a jelen törvényjavaslatban az adóügyek ellátásának vezetésére nézve megállapittattak. Az adóelengedések iránti javaslat fentartja a fennálló rendszer szerinti törvényes gya-