Főrendiházi irományok, 1875. II. kötet • 52-99. sz.
Irományszámok - 1875-73
154 LXXIII. SZÁM. Hogy tehát a birságok behajtása lehetővé tétele által a megérdemlett büntetés a bűnösöket biztosabban, egyszersmind érzékenyen ugyan, de a nélkül, hogy végromlásokat okozná, sújthassa, a belföldi nyers- és vágott dohánynál a birság alapját képező fogyasztási illetéknek mérséklését hozom javaslatba; egyúttal a belföldi csempészetnél a birság-kiszámitás mérvének szeliditését is ajánlván. A 10. §-nál, mely külföldről való csempészet megbüntetésére vonatkozik, a fentemiitett okból az eddigi kiszabási mérveket változatlanul meg kelletett tartani. A 15., 16. és 17. §§-hoz megjegyeztetik: Tilalomellenes dohánytermelésnél eddig a büntetés a szárított dohánylevelek után járó fogyasztási illeték két, egész négy harmadával szabatott ki, akkép, hogy azon súly, melylyel zöld állapotban bir a tilosán termelt dohány, puhatoltatván ki, annak alapján a száraz állapotban remélhető súly, tapasztalat szerint lett felvéve. Az engedélyben kitett dohányültetési tér túlültetése szintén oly módon büntettetett s csak utóbb lett megengedve, hogy a kincstár számára és kivitelre való dohánytermesztésnél az engedélyezett téren túli ültetések azon esetben, ha azok az engedményben megnevezett összefüggő területen történtek s az engedélyezett területnek 4 holdig Vs» &—12 holdig l / l0 , tizenkét holdnál nagyobb téren annak Y 2 o részével büntetésmentesen hagyattassék. A tilos termelésre a fentebbiek szerint szabott büntetés kiszámítása már azért is igen nehéz volt, mivel a zöld dohánynak száraz állapotbani súlyát kellett kipuhatolni, de igazságtalan is volt, mert a büntetés kiszámitásánál a várható termés lévén irányadó, miután annak nagyobb vagy kisebb mérve oly körülményektől volt feltételezve, melyek a termelő hozzájárulása nélkül állhattak be, számitáson kivüi estek s gyakran eshetőségektől függtek, p. o. egy beállott, a növényekre jótékonyan ható esőtől, vagy esetleg a növényeknek elemi behatások általi megsemmisítésétől. Ennélfogva a 16. §-ban helyesebb büntetési alapul a beültetett terület térfogata vétetett fel, a büntetés enyhébben lett kiszabva, ha a termelés nyilt mezőn, mintha az rejtett helyeken p. o. bekerített házi kertekben eszközöltetett. Utóbbi esetben azon birság szabatik ki, mely a saját használatra való dohánytermelésnél az 1868. évi XIV. törvényczikk 12. §-banmegállapittatott. Legszigorúbb bírságot kellett szabni más termények között elültetni szokott egyes dohánynövényekre, minthogy ily növények mindig csempészet vagy egyéb tilos elhasználás czéljából szoktak ültettetni és ezen szórványos ültetés, a jövedéki kihágások egyik gyakori és csak nehezen felfedezhető módját képezi. Ellenben a kincstár számára vagy kivitelre előforduló tálültetéseknél a birság a 16. §-ban igen enyhén lett kiszabva s csakis a saját használatra való dohánytermelésnél tartatott fenn az 1868. évi XIV. t.-cz. szigorúbb rendelete, mert az ily túlültetések mindenkor az engedélyilleték kijátszására történnek. A 18-ik §-ban azon terület, mely túlültetéseknél büntetlenül hagyandó, nem mint eddig az engedélyezett terület utáni bizonyos részletekben, hanem akkép határoztatott meg, hogy két telekzeti holdat meg nem haladó engedélyeknél, az engedélyezett terület 20%-ka, a két telekzeti holdat túlhaladó engedélyeknél, két hold után 20%, továbbá nyolcz holdtól 6%, azontúl engedélyezett területek után pedig 4°/ 0 maradjon büntetlen. Ezen intézkedések oka abban rejlik, mert a mostani számítási mód szerint gyakran a büntetlenül hagyandó terület, engedélyezett nagyobb területeknél csekélyebb, mint kisebbeknél. Ha a túlültetés az elnézhetőnél nagyobb mérvben fordulna elő, az esetben csakis az engedélyezett és a birságmentesnek kijelentett területen felül mutatkozó többlet után szabandó ki a birság.
