Főrendiházi irományok, 1875. II. kötet • 52-99. sz.
Irományszámok - 1875-73
• 150 LXXIII. SZÁM. 1874. évben kiszolgáltatott e czímen: 1252.26 font vagyis 70.134 kilogramm dohány .... 25,048 frt 20 kr. illeték mellett. Minden kilogramm után 60 krt számítva esett volna illeték 42,080 frt 40 kr. s ekkép a kincstár . '...... 17,035 frt 20 krral kevesebbet kapott, mint sem haszonvesztése fedezetére megkivántatott volna. 2-or. A saját használatrai termelés természeténél fogva, de a törvény világos rendelkezése szerint is jövedéki felügyelet alatt állván, miután az nemcsak azon vidékeken űzetik, hol a kincstár számára és kivitelre termeltetik dohány, hanem az egész országra elterjed, ennélfogva a pénzügyőrségi létszámnak nagyobbnak kell lenni annál, mely a többi közvetett adók ellenőrzésére szükségeltetik. A saját használatra engedély mellett termelők fizetnek ugyan a végvidék kivételével minden egyes engedély után 1 frt felügyeleti dijt, de ez után 1874. évben is, melyben a sajáthasználatrai termelés nagyobb mérvű volt mint az elöbbeni években, csakis 31,392 frt szedetett be, mely összegből minden községre, hol saját használatra dohány termeltetett, 7 frt 33 kr. esik, ezen összeg pedig alig fedezi az ezen ellenőrzést eszközlö' pénzügyőrök utazási dijait s ekkép a pénzügyőrség rendes járandóságai a kincstár terhére esnek; mig a katonai végvidéken a 236 községben 14,903 engedélyezett fél által fizetett 10,908 frtnyi engedély-illetéket az ellenőrzési müveletek nagy részben felemésztik s a jövedék kára fedezésére misem, vagy legalább igen csekély összeg marad fenn. 3-szór. Káros behatással van a nagy kiterjedésű saját használatrai dohánytermelés a jövedék gyártására is, mert a törvény jelenlegi rendelkezésénél fogva meghatározható nem lévén, mily terjedelmet veend a saját használatrai dohánytermelés, az megingatja a kincstár számára szükséges termelési tér kiszámítására, valamint a gyártás előirányzatára szükséges alapot, másrészt pedig a saját használatrai termelés, a kincstárnak pipadohánybani szükségletét csökkentvén, kényszeríti a jövedéki kezelőséget a dohánytermesztést a kincstár számára szűkebb korlátok közé szorítani, mi egyrészt nemzetgazdászati tekintetben hátrányos, másrészt pedig a szivargyártásra az által kedvezőtlenül hat, hogy a kincstári gyárak kisebb nyers dohány-mennyi s éggel rendelkezvén, nem választhatják ki a szükséges belföldi szivarboritékot, burkot és bélt oly jó minőségben, mint azt tehetnék akkor, ha nagyobb nyersdohány-mennyiségek állanának rendelkezésükre ; 4-szer a saját használatrai dohánytermelés nehezíti a jövedéki felügyeletet és könnyiti a dohánycsempészetet, mert ezen termesztésre engedélyezettek jogositva lévén dohányterményüket házuknál tartani, ez közülök azoknak, kik az állam érdekét szivükön nem hordják, alkalmul szolgál termelési engedélyükkel máshonnan szerzett dohányt is fedezni. így tapasztaltatott, hogy tehetősebb termelők csak terményük jobb részét fogyasztván el magok, az alj-dohányt pedig másoknak ajándékozzák; a szegényebb sorsú termelők viszont csak is a termény roszabb részét tartják meg maguknak, a dohány javát pedig elárusítják s mindnyájan az akként készletükben keletkezett hiányt tilos utón vett' doTiánynyai* pótolják. De az iránt is fennáll alapos gyanú, hogy némely saját használatra engedélyezettek, engedélyüket rendszeres dohánycsempészeti üzlet fedezésére használják fel. Továbbá a saját használatra dohányt termelők egy része nem folytonosan minden évben vált engedélyt és termel dohányt, hanem csak minden második vagy harmadik évben s mind a mellett azon években is, melyekben termelni szünetel, tart dohánykészletet s azt a múlt vagy harmad évben engedély mellett termelt dohányból származottnak állitja. De arról is szereztetett meggyőződés a pénzügyőrség részéről végbe vitt szemlék utján, hogy egyes termelők dohánykészlete az esztendő végén ugyanaz volt, mely a termelésre következő év elején, mint saját használatra engedély mellett termelt felmutattatott.
