Főrendiházi irományok, 1875. II. kötet • 52-99. sz.
Irományszámok - 1875-73
148 LXXÏXI. SZÁM. Ezen okokból szándékoltatik az 1. §-ban foglalt azon intézkedés, miszerint a kincstár számára való dohánytermelési engedélyek Magyarországban és Erdélyben a dohánybeváltó felügyelök által állíttassanak ki; miután azonban a kincstár számára vald dohánytermelési engedélyek kiállításának a dohánybeváltó felügyelőségekre átruházása, közigazgatási intézkedéseket, valamint több nyomtatványok megváltoztatását teszi szükségessé, ezen rendszabály csakis az 1877. termelési évtől kezdve szándékoltatik hatályba tétetni. Horvát- és Szlavonországra nézve áz eddigi eljárást fel kellett tartani, mert ezen országokban a dohánytermelés a kincstár számára csak csekély mérvben űzetvén, arra külön dohánybeváltó felügyelő rendszeresítve nincs s az 1868. évi XXX. t. ez. 22. §-a szerint a magy. kir. pénzügyminister Horvát- és Szlavonországban a jövedékekre a zágrábi pénzügyigazgatóság által gyakorolja a végrehajtást. 2-ik és 3-ik §-hoz. A saját használatra való dohánytermelés, valamint a kincstár számára és kivitelre dohányt termelőknek az 1868. évi XVI. t. ez. 8. §-a alapján saját termésükből illeték mellett való dohány kiadása a kincstárra nézve több okból káros, ugyanis ; 1-ször. A saját használatrai termelés, valamint a dohánynak a törvény szerinti kiadása a dohányjövedék jövedelmére már magában hátrányosan hat, minthogy saját használatrai termelésnél a minden négyszögöl után 20 krban a törvényben megállapított engedély-illeték, valamint a kincstár számára és kivitelre termelőknek kiadott minden bécsi fontra 20 krral kiszabott fogyasztási illeték, nem elégséges a kincstárnak kárpótlást nyújtani azon haszonveszteségeért, melyben részesülne, ha a saját ; használatra termelt, valamint a fogyasztási illeték fizetése mellett kiadott dohány helyett kincstári gyártmány fogyasztatnék. A dohány saját használatra ugyanis kizárólag az engedélyt nyerőnek házi kertjében termesztetvén, oly talajon műveltetik, mely évek óta jobb ápolásban részesült, mint a külsőséghez tartozó föld, a növény bekeritett helyen szél és zordonabb időjárás ellen jobban van megvédve, mint a nyilt mezőn s a dohánynyal beültetett részletek csak is 20—70 négyszögölet tevő csekély terjedelme és az engedélyezettnek lakásához közel fekvése szorgalmasabb megmunkálást, az ártalmas férgek eltávolítását és a termény megöntözését teszi lehetségessé, minél fogva minden négyszögöl után igen mérsékelt átlagban egy vámfontnyi termény számitható. A saját használatra termelő, az egész terménynek birtokában marad, tehát szivarleveleket termelő vidékeken ezeket is megtartja, azonkívül a saját használatrai dohánytermelés jobbára oly vidékeken űzetik, hol finomabb pipadohány terem, a kincstárnak haszonvesztesége ekkép, mindazon szivar- és pipadohány-nemek utáni hason árak átlaga szerint számítandó, melyek magyar dohányból készülnek, ez pedig semmi körülmények között egy vámfontnál (500 gram.) 40 krnál kevesebbre nem számitható. így szintén a termelőknek visszaadandó dohány oly anyagot képez, mely részint szivarburokra és bélre, részint jobb fajú pipadohányra is fordítható, s melyből legcsekélyebb számítással vámfontonkint 30 kilogrammonként tehát 60 kr. nyereményt állithat ki, ekkép a bécsi fontonkint 20 krban kiszabott fogyasztási illeték ezen hasznon jóval alább áll. A kincstár tehát már a saját használati engedély és a termelőknek saját termelésükből visszaadott dohány után járó fogyasztási díj csekélysége folytán tetemesen károsodik. 1874. évben a magyar korona országaiban, a volt katonai határőrvidék kivételével 4283 községben 31,392 egyén volt engedélyezve saját használatrai termelésre 404 holdon 1,500 négyszögölen. Ezen tér után fizettetett engedély-díj ölenkint 20 krral . . . . . 129,590 frt. Miután a kincstár kárpótlását csakis ölönkinti 40 krnyi illetékben találná, fizetni kellett volna 259,180 frtot a kincstárnak engedély-illetékben való károsítása teszen tehát 129,590 frtot.
