Főrendiházi irományok, 1875. I. kötet • 1-51. sz.
Irományszámok - 1875-8
24 VIII. SZÁM. tőnek pedig előrelátó közvetítése és összeegyeztetése mellett, arra szolgálhasson: hogy a főrendi ház a haza politikai és nemzeti életének oly eleme, a törvényhozásnak oly tényezője lehessen s maradhasson, mely befolyásának üdvös s következetes hatásában találja a jelenben és a jövőben is létezése jogosultságát, s egyszersmind támaszát azon hivatásnak, melyet a törvény, hagyomány és történelem számára kijelölt. Teljesen érezzük a Felséged kegyelmes trónbeszédében felemiitett bankkérdés, valamiot az 1867: XVI. t. ez. némely szabványai módosításának és azon egyezmények újabb tárgyalásának szükségét is, melyek az 1867. és 1868. években a monarchia két állama között 10 évre köttettek. Komoly, beható figyelmünket és közreműködésünket fogjuk annak idejében szentelni e fontos kérdések részletes tárgyalásának, s valamint örömest osztozunk Felséged reményében, hogy a tárgyalásokat a kölcsönös méltányosság szelleme fogja vezérelni: úgy annyival inkább ismerendjük feladatunknak a kölcsönös méltányosság követelményeit tekinteni iránytadóknak, mennyivel inkább felel meg Felséged ezen reményének valósulása a haza és a monarchia legfontosabb érdekeinek és feladatainak. Megnyugvást találunk azon reményekben is, melyeket a legkegyelmesb trónbeszéd, a legújabb időkben közbejött események daczára, a külhatalmakkal fennálló szivélyes viszonyokból merít a béke fentartására. Felséged reményei azon viszonyokon alapulnak, melyeknek kedvező s megnyugtató fejlődése a monarchia külügyei vezetésében a béke fentartására sikerrel irányzott törekvésnek, de kiválóan Felséged ritka önmegtagadású ismételt személyes közreműködésének köszönhető; melynek eredményei Felséged hű népei élénk hálaérzetével találkoznak. Midőn az előttünk álló feladatok nehézségével, mindazon megoldandó kérdések komoly és szövevényes voltával szemközt, melyekre Felséged legmagasb figyelme kiterjed, készségesen ajánljuk fel törvényhozói közreműködésünket, nem egyedül Felséged atyai intelmét követjük. Előttünk áll Felséged magasztos példája, kinél az alattvalók boldogitására irányzott komoly törekvés az uralkodói fenkelt hivatás önfeláldozó betöltése, népeinek azon hagyományos hűségében, élénkebbé immár nem válható azon bizalomtelt ragaszkodásában találja viszonzását, melyek az ország alkotmányos intézményei zavartalan működése mellett, állami s nemzeti létünk főbiztositékaival azonosak, s leghathatósabb, legnemesebb tényezői a válságos idők bonyodalmaiból való szerencsés kibontakozásnak. Kik egyébiránt császári és apostoli királyi Felségednek kegyelmeibe ajánlottan maradunk Kelt Budapest fővárosában, ezernyolezszázhetvenötödik évi Szentmihályhó .... napján tartott ülésünkből Császári és apostoli királyi Felségednek legalázatosabb örökös hűségű szolgái Magyarországnak és társországainak országosan egybegyűlt főrendéi»
