Főrendiházi irományok, 1875. I. kötet • 1-51. sz.

Irományszámok - 1875-30

XXX. SZÁM. 215 Ha végig nézünk fennálló adótörvényeink tárgyain, az átalános jövedelemadó egyedül azon adó, melyet jelen viszonyaink között életbe léptetni czélirányos, sőt lehetséges. Uj fogyasztási adókat ugyanis nem hozhatok javaslatba, mert az e nemű új adóknak behozatala vagy a fennállóknak emelése az adott viszonyok között nem lehetséges, vagy oly hosszú ido alatt volna csak keresztülvihető, hogy azok alapján bevételi szaporodás 1876. évre remélhető' nem lenne. Egyedül az egyenes adók tehát azok, melyek jelenleg igénybe vehetők, s e tekintetben két ut kinálkozott, t i. vagy egyszerűen felemelni a fennálló adókat bizonyos pótlék megállapítása által, vagy pedig az^ átalános jövedelemadót hozni be. Az első mód gyors és könnyű kivitelt enged, de főkép, ha az adópótlék magasabbra emeltetik, még súlyosbítja az adórendszerünkben fennálló aránytalanságokat. Ellenben a másik mód, az átalános jövedelemadónak behozatala, a törvény tervezésére nézve nagyobb nehézséggel jár ugyan, de lehetségessé teszi, hogy az adózási aránytalanságok — az adózók túlnyomó többségénél legalább — megszűnjenek. Ezek átalánosságban azon érvek, melyek engem az átalános jövedelemadó indítványba hozatalára birtak. Az átalános jövedelemadó alapeszméje az, hogy adó alá vonattassék mind az a jövedelem, mely ingatlan vagyonból, ipar-, kereskedelmi- vagy bányaüzletből, bármi más haszonhajtó foglalkozásból, végre tőkekamat és járadék élvezetből származik, tekintet nélkül arra, vájjon adó alá esik-e az illető jövedelem a fennálló adótörvények szerint vagy sem? Hogy továbbá az adóköteles jövedelem bizonyos kiszámítási kulcs alkalmazása mellett az igazságnak és a valódiságnak megfelelő módon kinyomóztassék és hogy az adótétel az adóköteles jövedelemnek bizonyos százalékában határoztassek meg, hogy az adónem a határőrvidéki részekre is terjesztessék ki, s hogy végre ez adó alól csak azon adózók vétessenek ki, kik a fennálló adótörvények mellett már eléggé vannak megróva s oly jövedelmek részesüljenek az adómentesség kedvezményébenmelyeknek adómentesítését országos tekintetek teszik kívánatossá. Áttérve már most a törvényjavaslat egyes szakaszaira, azok indokolásául legyen szabad a következőket előadnom: Az 1. §. felsorolja azon jövedelmeket, melyek az átalános jövedelemadóval megrovatnak. E §. azon intézkedése által, hogy a jövedelmeket minden megkülönböztetés nélkül felszá mitja, két elvet állit fel, t. i. hogy jövedelemadó alá tartozik minden jövedelem, tekintet nélkü arra, vájjon az, az ország mely részéből származik? vagy vájjon a jövedelem a jelenleg fennálló adótörvények értelmében adómentes-e vagy sem? Mindkét elv kifolyása az átalános jövedelemadó fogalmának. Az első elv vonatkozik a határőrvidéki részekre. Igaz ugyan, hogy az ott létező egyenes adók az új földadó-kataster behozataláig nem változtathatnak meg, de azok az átalános jövedelemadó életbeléptetése által nem módosíttatnak, hanem egy oly rendkívüli teherrel pótoltatnak, mely alól az emiitett részek, hasonló körülmények közt, a korábbi időkben sem voltak felmentve. A második elv vonatkozik az ideiglenes adómentesség kedvezményében részesitett föld és házbirtoknak jövedelemadóval megróvatására ; ez igazságos rendelkezés, mert az adómentesség kedvezménye csakis a fennálló adókra vonatkozik, s nem vonatkozhatik egy új adónemre, melynek behozatalát rendkívüli körülmények teszik szükségessé. A 2. §. megállapitja az adómentességeket. Az adómentesség kedvezményében részesitett családtagok, továbbá kézi munkából, állandó illetményekből élő adózók száma egy pár millióra megyén ugyan, de fel kellett azokat az új adó alól mentenem, mert azok keresményükhöz képest már a jelenleg fennálló adók által is eléggé vannak sújtva s azoknak újabb adóvali megrovatása megtámadná azok adóképességét.