Főrendiházi irományok, 1872. VIII. kötet • 399-433. sz.

Irományszámok - 1872-419

136 CDXIX. SZÁM. nek, egy második emlékiratot helyezett kilátásba, melyben ellenajánlatát tüzetesebben kívánta indokolni. Ily körülmények közt a bizottság, melynek az egyezség létrehozatala nem sikerült, megbízatását befejezettnek tekintvén, a tárgyalási iratokat a volt közlekedési ministernek beterjesztette. Midőn azonban a fővállalkozó 1874. szeptember 15-én a kilátásba helyezett második emlékiratát benyújtotta, az emiitett minister annak megbirálására s további tárgyalásával ugyancsak ezen, már előbb működött bizottságot bizta meg, s ez beható megvizsgálat után azon megállapodásra jutott, hogy azon újabb emlékiratban az addig tárgyalt kárpótlási tételekre nézve mi sem hozatott fel, a mi a bizottságot arra indíthatná, hogy ezen tételek iránt hozott határozatait módosítsa. Talált abban azonban két oly új tételt, mely az első emlékiratban tárgyalva nem volt s melyet figyelembe veendőnek ismert el. Ezen két újabb tételre nézve a volt közlekedési ministert figyelmeztetvén, egyszersmind egy már előbb tárgyalt, de akkor figyelembe nem vett tételt is emiitett meg, mely az egyezség létesithetése tekintetéből mint igen méltányos, szintén tekintetbe volna vehető, s végre a kormányfelügyeleti költség elengedése mellett is nyilatkozott. A volt közm. és közlekedési minister több izben megkisérlett szóbeli alkudozások után végre kijelentette a vállalkozó képviselőinek, hogy a bizottság által megajánlott 4.600,000 frtnyi névleges értékű kárpótlási összeget kész — a vámmegtéritést is beleértve — 5.000,000 frt névértékben 5% ezüst kamatbiztositással felemelni; de a vállalkozó képviselői ezen ajánlatot sem fogadták el, s az ügynek lehetőleg békés utón leendő kiegyenlithetése tekintetéből újabb ellenajánlatukat terjesztették elő. Ezen ellenajánlatban 5 millió névértékű kötvényt kívántak, — de 6%, s aranyban teljesítendő kamatozás mellett — kárpótlás fejében több munkáért, továbbá 720,962 frt névértékű hasonló kötvényt vámmegtérités fejében, s mindezen kötvényekre az államnak solidaris jótállását kérték olykép, mint a hogy az a keleti vasút 2-od sorozatú kötvényeire nézve megadatott. A fentebbi pénzbeli követelés 5% kamat s ezüst árfolyam mellett átszámítva 7.080,380 forintot tett volna, mely összeget tehát, eltekintve a solidaris jótállás iránti kívánságtól, a nevezett minister a bizottsággal egyetértőleg elfogadhatlannak jelentette ki s elhatározta saját ajánlata iránt a társulatot, mely nyilatkozatát azon időre tartotta fenn, a midőn a kormány s a fővállalkozó közt az egyesség feltételei megállapittatnak, most már határozott nyilatkozatra hivni fel. A társulat ennek folytán fővállalkozójával együtt 1874. évi deczember 5-ről kelt nyilatkozatot, illetőleg újabb ajánlatot terjesztett be, melyben a fővállalkozó elébbi ajánlatát méltányosnak s igazságosnak jelenti ugyan ki, de a kárpótlásul adandó Összeget csak az esetre kész elvállalni, ha az alkalommal egyúttal a nyiregyház-ungvári vasút építésénél felmerült hiány fedezéséről is gondoskodva leend, minélfogva a fővállalkozóval ezen irányban is újabb ajánlatot állapított meg. Ezen ajánlat szerint a fővállalkozó az egész épitési üzlet legombolyitásának, biztosítékai visszaadásának, a kormányfelügyeletért kívánt összege a Nagyágh-hid után felmerült bírság elengedésének feltétele alatt hajlandó 5 millió névszerinti összeget tevő, 6%-al aranyban kamatozó kötvénynyel megelégedni, s a vámvisszatérítésről lemondani, de csak akkor, ha megengedtetik neki, hogy a társulat részvényeiből s első sorozatú kötvényeiből 12,000—12,000 darabig vonhasson be, s ezek helyett a beváltottakra eső garantiában kamatfedezetet találó névértékű ép oly kötvényeket bocsásson ki> mint a minők az 5 millió kárpótlás fejében adandók lesznek, az ezüst s aranyérték közti különbözetet az állam vállalván el. Kész továbbá a társulatnak a nyiregyház-ungvári vasút építésénél előállott s másfél