Főrendiházi irományok, 1872. VIII. kötet • 399-433. sz.
Irományszámok - 1872-419
134 CDXIX. SZÁM. • * Melléklet a 419, számú irományhoz. A magyar északkeleti és nyiregyház-ungvári vasutak függő ügyeinek rendezéséről szóló törvényjavaslat indokolása A m. északkeleti vasút engedélyezése alkalmával kötött előzetes egyezményben (II-ik melléklet a 198-ik számú 1868. évi országgyűlési irományhoz) megállapittatott, hogy a mondott vasút »első felépítésénél igényelt és a külföldről behozandó sínektől a vállalkozó társulat csak a fél vámot köteles lefizetni, másik fele pedig a magyar államnak fog terhére esni«. Az országgyűlés elé terjesztett engedélyokmány tervezetének (V. melléklet a 239. sz ; 1868. évi országgyűlési irományhoz) a képviselőházban történt tárgyalása alkalmával a mondott engedélytervezet 3-ik §-ában következő szerkezetben előforduló azon határozat, »hogy ha még is, tekintve azon nagy szükségletet, mely előreláthatólag a belföldön építendő vasutakhoz közelebb kívántatni fog, kénytelenek lennének (t. i. az engedélyesek) külfölrii terméket használni : azon esetben a külföldről behozott sínekért és kapocs-eszközökért fizetett beviteli vámnak fele részükre visszafizetendő, kihagyatott, s a ministerium utasittatott, hogy a vállalkozókkal a reájok e miatt háramló nagyobb költség kiegyenlítése iránt egyességre lépjen«. Ily egyesség előlegesen nem köttetett. Midőn azonban a pálya kiépitése ezéljából külföldről megrendelt sínek behozattak, a vállalkozó a vám fele részének megtérítését követelte. Az általa bemutatott e részbeni okmányok megbiráltatván, a fizetett vám fele része 685,000 o. é. frttal helyesnek találtatott, s miután a megkísértett alkudozások ezen követelésnek más módon való kiegyenlithetésére nem vezettek, nem maradt volna más hátra, mint a mondott 685,000 forintot a társulatnak készpénzben megtéríteni. Minthogy azonban a kormány időközben tudomására jutott annak, hogy a társulat építési vállalkozója több teljesítményekért kárpótlást vesz igénybe, ennélfogva czélszerűnek találta a kérdésnek együtt leendő tárgyalását elrendelni, s tette ezt annál inkább, mert a társulat iránytadó köreiben a vámügynek ily módon leendő megoldása tekintetében kedvező hangulatra talált. Beérkezvén tehát a társulattól a vállalkozó követeléseit tárgyazó emlékirat, melyben ez utóbbi különféle czímeken — nevezetesen a tervek helybenhagyásánál előfordult kormánykésedelmekért, szerződésen felül követelt több munkáért, elemi események folytán előállott károkért
