Főrendiházi irományok, 1872. VIII. kötet • 399-433. sz.
Irományszámok - 1872-418
CDXVIIT. SZÁM. 131 Ennek folytán a társulat számlakönyvei mindkét kormány szakértői által megvizsgáltatván, a még be nem fejezett munkálatok szigorú felbecsülése mellett a következő eredmény találtatott. Az összes építési deficit 7.451,233 frt melyből esik a magyar vonalra ,.'...... 4.538,008 » az osztrák vonalra « . 2.913,225 > az alagút összköltsége 3.788,072 » melyből esik a magyar részre 2.691,174 » osztrák részre * ' . . . . 1.096,898 > Előirányozva volt az alagutra magyar részről . . . 168,000 » osztrák részről . . • 294,500 » . . összesen 462,500 » maradt tehát a mindkét kormány részéről elvileg elfogadott közös segélyezés alapjául .....' ...*.... 3.325,572 » A es. kir. kormánynyal meginditott tárgyalások folytatása előtt azonban, szemközt a többi vasutaknál is mindinkább napfényre került pénzügyi zavarokkal, megfontolandónak találta a ministerium, Jiogy a most emiitett szempontból a közös üzlet alá eső e. m. gácsországi magyar nyugoti és kassa-oderbergi vaspályák egy egészen külön álló oly csoportozatot képeznek, mely teljesen azonos elbánást, névszerint pedig a cs. kir. kormánynyal egyetértőleges eljárást igényel. Minthogy pedig a m. nyugoti vasút épitési ügyei, melynél az épitési vállalat bukása folytán hasonló nehézségek merültek fel, ugyancsak a hitelintézet közbejöttével az állam minden terheltetése nélkül voltak lebonyolithatók, a fentebb emiitett irányban még csak a kassa-oderbergi vasutat kellett szemügyre venni, melynél azon körülmény forgott fenn, hogy az épitési vállalat részére egyezségi úton megszavazott 4.600,000 frt kárpótlás fedezetéül a társulat az állam ellen kárpótlási igényt támasztott s azt a magyar kormány némi részben figyelembe veendőnek találta, ellenben az osztrák kormány ez iránt tárgyalásba bocsátkozni nem volt hajlandó. A mondottak folytán a kassa-oderbergi és e. m. gácsországi vaspályák esetei közt teljes analógia mutatkozván, nem késett a ministerium erre a viszonosság követelményére a cs. kir. kormányt figyelmeztetni, minél fogva a tárgyalások folytatásának feltételéül köttetett ki, hogy a kassaoderbergi vasút kielégítése is közös feladatnak tekintessék. E feltétel kitűzése az osztrák kormánynyal huzamosb tárgyalásra adott alkalmat, melylyel párhuzamosan, csakhogy a fentebbi kikötésből folyó jogfentartással, az e. m. gácsországi vasútra vonatkozó tárgyalások véglegesen a következő módon lebonyolittattak. Egyrészt ugyanis a végleg megállapítandó segélyezési összegnek a két kormány közti felosztási kulcsára nézve azon megállapodás jött létre, miszerint az alapul vett alaguti többköltséget mindkét állam egyenlő részben biztosítsa, mi annyival inkább elfogadhatónak látszott, mert mint a fentebbiektől kitetszik, a magyar alagutrész nem csak jelentékenyen hosszabb az osztráknál, hanem a segélyezési czímül elfogadott vis major is jóformán a magyar részen merült fel s e mellett az osztrák kormány az ottani vonal garantiájának 47,500 frtról 50,000 frtra történt felemelése által a társulatot már is 632,600 frt névleges segélyösszegben részesítette. Másrészt azonban az alagút időközben teljesen kiépülvén, a tényleges költségek helyesbítését annyival kevésbé lehetett figyelmen kívül hagyni, mint hogy a helyesbítés esetére a hitelintézet elállott azon a 2.500,000 frt megajánlásához korábban kötött feltételtői, hogy a szelvények sértetlensége minden körülmények közt biztosittassék s az új czímletek kibocsátásánál, melyre nézve különben az eredeti czímleteknél elért 68 % árfolyam fogadtatott el, netán elérendő hasznot is felajánlotta. Ennek folytán a segélyezési Összeg 3.600,000 frt tényleges, illetőleg 5.294,000 frt névleges értékben a két állam által külön-külön elvállalandó garantia-emelés pedig a törlesztési hányad17*
