Főrendiházi irományok, 1872. VIII. kötet • 399-433. sz.

Irományszámok - 1872-416

CDXVI. SZÁM. 123 rendű vasútnak kiépítésére még sokkal inkább alkalmazhatók, kamatbiztositás nélkül, fölmentve érezhetnénk magunkat a további fejtegetések kötelezettsége alól, bővebb tájékozás tekintetéből azon­ban még szükségesnek tartjuk megemlíteni a következőket: A kérelmezett szárnyvonal hadászati jelentőségén kivül, melynek horderejére nézve a ka­tonai képviselő a Komárom várával egyrészt, másrészt a vágvölgyi vasút egy fontosabb állomásá­val Üzbéghnél könnyen eszközölhető kapcsolat tekintetéből a tárgyalások alkalmával messzehatóan nyilatkozott, talán nem lesz helytelen a képviselőházban tett ama számos nyilatkozatokra is utalnunk, melyekkel felsővidéki képviselők közlekedési tekintetben a szerencsésebb alfölddel szemközt, a fel­föld elhanyagolását panaszolták, azon felföldnek, melynek ipar és kereskedelem tekintetében sz. kir. Nyitra városa egyik kereskedelmi pontját képezi. Jóllehet pedig Nyitra városa és vidéke az osztrák állam vas ut-társulat tornóczi állomásá­val, kedvező időjáráskor meglehetősen jó karban levő országút által Összeköttetésben áll és igy közvetve ipara és kereskedelme, Budapest és Bécs kereskedelmi központoktól elszigetelve nincsen, tekintve mindazonáltal a tengelyen szállitás aránytalan vitelárait, hasonfejlettségű, de szerencsésebb közlekedési viszonyok közt levő városok gyártmányai és termékeivel korántsem versenyezhet és ennek folytán ipara és kereskedelmének hanyatlása napról napra érezhetőbb lesz. Midőn pedig az érintett vidék birtokosai s gyárosai a bajon segitendők, üdvös vállalko­zási szellemtől vezérelve egyesülnek a pénzbeszerzést biztosító osztr. államvasúttársulattal, ajánla­tot téve, hogy a vidék gyarapodása és jobbléte egyik főfeltételét, a könnyebb és olcsóbb közleke­dést az állam minden terheltetése nélkül önnön erejökbol kívánják megszerezni, azt hisszük, hogy csak a törvényhozás intentióinak feleltünk meg, midőn a közhasznú czél valósitását előmozdítandó, az engedélykérőkkel tárgyalásokba bocsátkoztunk és az ezek folytán létrejött engedély-okmány­tervezetet és törvényjavaslatot elfogadásra ajánljuk, mert határozott meggyőződésünk, hogy valamint ott, hol az országos ipar és kereskedelem életföltételei megkívánják, nem szabad visszariadni ok­szerű áldozatoktól sem, ugy ismét ott, hol egyes vidékrészek indokolt helyi érdekei kivannak kie­légíttetést s erre a szövetkező elemek az állam minden megterhelése nélkül önerejökből képesek, a törvényhozásnak megfelelő feltételek alatt az engedélyt, ha az illető vasút az állam érdekeivel nem ellenkezik, megtagadnia nem lehet, mert csupán a kielégített érdekeik után felgyarapodó vidékré­szek örvendnek jólétnek és ezek összeségéből fejlődik a nemzeti közjólét. Egyébiránt meg kell emlitenem, hogy az engedélyezés ez esetben ugyanazon alapon tör­tént, a mely alapon a Valkány-perjámosi vasút lett engedélyezve, s ez esetben is fel lettek enge­délyesek jogositva az engedélyt a szab. államvaspálya-társulatra átruházni. Budapesten, 1875. május 3-án. Péchy Tamás s. k. Széli Kálmán s. k. 16*

Next

/
Thumbnails
Contents