Főrendiházi irományok, 1872. VII. kötet • 347-398. sz.

Irományszámok - 1872-350

CCCL. SZÁM. * 49 mára nyert nyugdíjon felül, mindegyik gyermeke számára azok apja után járó évi 20 frt segélypénzt kap. Az ily segélypénzek egész összege azonban 100 frtot nem haladhat túl. 22. §. Az egyazon szülő után jogosított árváknak a 20., illetőleg 21. §-ban rendelt összes segélypénz összege nem haladhatja túl az ugyanazon tanítói állomás után járandott özvegyi segélypénz összegét. 23. §. Ha az özvegynö férjhez megy s ez által özvegyi segélypénzét (legalább házassága tartamára) elveszti, akkor ezen idő alatt a már kiutalványozott segélypénzt az árvák tovább is élvezik a fennebbi §§-ok értelmében. 24. §. Azon időtől fogva, melyben az anya vagy atya is elhal és igy a gyermekek egészen szülőtlen árvákká lesznek; róluk a 19. §. 2. p. értelmében kell gondoskodni. Hasonlóul szülőtlen árvákul tekintendők a 18. §. értelmében segélypénzre jogosított azon árvák, kiknek anyja házassági elválás vagy valami saját hibája miatt segélypénzét elveszti, vagy gyámpénzt nem is nyert. 25. §. Azon árvák, kiknek ellátása akár állami, akár egyházi közsegélylyel vagy a segélypénz összegét túlhaladó mennyiségű' Ösztöndíjjal, avagy valamely nevelőintézetben való felvétellel a segélypénz nélkül is fedezve s biztosítva van, ezen idő alatt nem kapnak segélypénzt. Ha azonban az ily árva még 16 éves kora, illetőleg férjhezmenetele előtt elvesztené ezen gyámolitást, akkor Ő is részesitendő a fennebbi §§-ban megállapított segélypénzben. 26. §. A tanítói pályáról lelépett s átalában nyugdij-jogositpttságukat elvesztett szülők árvái nem tarthatnak igényt segélypénzre. Hasonlóul megvonható a segélypénz az illető árva súlyos erkölcsi kihágása vagy erkölcstelen élete miatt, sőt feltétlenül megvonandó az, ha az illető bűntény miatt birói Ítélettel sújtatott. IV. A nyugdij- és gyámpénztár jövedelmei, 27. §. A nyugdij- s gyâmpênztdr jövedelmeit képezik: a) a nevelök, óvók s tanítók (illetőleg nevelőnők s tanítónők,) valamint az iskolafentartók egyszer-mindenkorra teendő befizetései; FŐRENDI IROMÁNYOK VII. 1872/5. 7