Főrendiházi irományok, 1872. VII. kötet • 347-398. sz.

Irományszámok - 1872-373

CCCLXXIII. SZÁM. 207 szükségképen elvonná a pénzügyi közegeket a többi államjövedék hathatós ellenőrzésének feladatától. Ezen körülményeknél fogva szükségesnek mutatkozott ismét a ráutalási módszerhez nyúlni, mely a községeket legalább közvetve elfogadható adómegváltási ajánlatok tételére ösztönzi és a kormánynak lehetőséget nyújt, hogy a kincstár érdekeit kellőleg megóvhassa. A javaslat lehetőleg igyekezett minden méltányos érdeket szemmel tartani, s az adókötelezettek jogos igényeire is tekintettel volt, midőn a vitás kérdések végérvényes eldöntését egy belügyi közigazgatási közegre bizta, ki a felek által szabadon választandó megbizottak véleményének meghallgatása után van hivatva határozni. 3. §-hoz. A törvényjavaslat 3-ik §-ában az 1868. XVII. törvényczikkel jóváhagyott és azóta a törvényhozás utján évről évre meghosszabitott fogyasztási árszabásban csak az egyes adótételeknél előfordult egy krajczáron aluli összegek emeltettek egész krajczárokra, Budapest fővárosra nézve pedig a vad, valamint a némely házi és vadszárnyasoknak a fogyasztási adóvonalon való behozatala vonatott adó alá, mely tárgyak megadóztatása annál inkább indokolva van, mivel csak nem kizárólag a vagyonosabb lakosok fogyasztására vannak szánva. A mi az árszabás 1-ső tétele alatt foglalt borseprőnek az adótárgyak közé javaslatba hozott soroztatását illeti, ezen javaslat a következőkben indokoltatik. Á tett tapasztalások szerint a borseprőnek, bor e]őállitása czéljából Budapest területére való behozatala évről évre növekedik és ezen iparág már oly annyira fejlődött, hogy Budapesten évente több ezer akó ilynemű bor állíttatik elő. Eltekintve attól, hogy ily módon Budapest fogyasztási adóvonalán belül az e módon nyert bor adómentesen állíttatik elő, ezen minősége szerint sokkal alacsonyabb rangú bor, a feltételes adómentességet élvező egyes borátviteli kereskedők által vásároltatik össze és saját boraikkal együtt a fogyasztási adóvonalon át adómentesen megy ki, mig az ezen seprőbor mennyiségének megfelelő és feltételes adómentesség mellett az isméti kivitel feltétele alatt az átviteli borkereskedők által behozott bor az utóbbiak által Budapesten árúba bocsáttatik és adómentesen fogyasztatik. És miután Budapest zárt területére az ottani szőlőbirtokosok, is feltételes adómentesség mellett szállitják bortermésüket, a kincstárt ezeknél is azon veszély fenyegeti, mint az átviteli borkereskedőknél. Ezen indokoknál fogva nemcsak a kincstárnak, hanem a szabályokhoz ragaszkodó és becsületesen eljáró átviteli borkereskedők és bortermelők érdekeinek is megóvására szükséges, hogy ezen seprőbor oly adóval rovassék meg, hogy ha Budapest területén árúba bocsáttatik, adómentesen ne fogyasztassék, ha pedig átviteli bor czíme alatt a fogyasztási adóvonalon kivitetik, a kincstár meg ne rövidíttessék. Ezen czélnak elérésére, tekintettel arra, hogy magának a seprőbornak megadóztatása, ezen iparüzlet folytonos hivatalos ellenőrködését szükségessé tenné, a mi zaklatások és nagyobb ellenőrködő személyzet nélkül nem lenne eszközölhető, legjobbnak látszik a borseprőnek a budapesti fogyasztási adó vonalon leendő behozatala alkalmávali aránylagos megadóztatása. A tett nyomozások szerint kétféle borseprö hozatik be a fogyasztási adóvonalon, és pedig: úgynevezett »tiszta« és »sűrű« borseprő. Egy alsó-osztrák akónyi tiszta borseprőből a hivatalos ellenőrködés mellett tett kísérletek szerint 20, egy a. o. akónyi sűrű borseprőből 10 pint bor állitható elő Ezen mennyiségek azonban a kivetendő adónak azon oknál fogva nem szolgálhatnak alapjául, mivel úgy a tiszta, mint a sűrű borseprő tartalma változó, sőt a tiszta és sűrű bor-