Főrendiházi irományok, 1872. VII. kötet • 347-398. sz.
Irományszámok - 1872-372
198 CCCLXXII. SZÁM. Melléklet a 372. számú irományhoz. Indokolás a házadóról szóló 1868. XXIL törvényczikk hatályának meghosszabbítása és némely rendeletének módosítása iránti törvényjavaslathoz. A házadóról szóló 1868. évi XXIL, 1870. évi LI. és 1873. évi VI. törvényczikkek hatálya ezen utóbbi törvényczikk 1. §-a értelmében a folyó év végével lejárván, s az államnak az ezen adóból befolyó körülbelöl 7.500,000 forintnyi jövedelemre okvetlen szüksége lévén, kötelességemnek tartom, annak a törvényhozás utján leendő újabbi meghosszabbítását indítványozni, még pedig oly módozattal, hogy ezen meghosszabbitás ezúttal hosszabb időre terjesztessék ki, azért, mert ezen adónak is minden esztendőben szükséges kivetése többrendü előkészületeket igényel, melyek, hogy a kivetés rendes időben történhessék, és az adónak a következő évben esedékes első részlete már az új kivetés alapján sikeresen beköveteltethessék, sokkal korábban meginditandók, mint azon esetben lehetséges lenne, ha a törvény érvénye, a mint közönségesen szokott történni, csak az év vége felé hosszabbittatik meg, vagy épen a mint a múlt évben történt, az évnek már lefolyt részére is visszahatólag alkalmaztatik. Midőn tehát a törvényjavaslat ezen részét közigazgatási és kezelési tekintetekből elfogadásra ajánlom, áttérek a törvényjavaslat másik részének indokolására, a melyben a fennálló házadó alaptörvény anyagi részének némi módositását illetőleg, az 1868. évi XXIL törvényczikk 6-ik, 10-ik és 11-ik §§-ainak hatályon kivül helyeztetését, és azok helyébe a törvényjavaslatban foglalt rendeleteket javaslatba hozom. Teszem azt azon indokból, mivel az állam növekedett szükségleteinek el nem utasitható fedezése, jövedelmeinek emelését mulhatlanúl szükségessé teszi, s mivel akkor, midőn ugyanezen okból más egyenes adók szabályozására vonatkozó törvényjavaslatok folytán, az ezen adók által érintett honpolgárok adófizetési képessége nagyobb mérvben vétetik igénybe, az igazság és arányos megadóztatás követelményei szerint nem tehetem, hogy a nagyobb adóviselés alól épen azon honpolgárok vétessenek ki, kik aránylag legalább részben csekélyebb adóval vannak megróva. De mivel a házadó csak részben mondható csekélynek, és igy nem helyes arányban terheli az adótárgyakat, a házadó-tételek egyszerű felemelését nem inditványozhatom, hanem az adófelemeléssel az adóteher arányosabb felosztását tartom egyesitendőnek.
