Főrendiházi irományok, 1872. VII. kötet • 347-398. sz.
Irományszámok - 1872-368
• 168 CCCLXVIII. SZÁM. Mennyi lesz azon jövedelmi többlet, mely ezen törvénynek életbeléptetésétől várható, azt a forgalmi viszonyoknak időnkint közbejönni szokott változásai mellett, előre pontosan kiszámitani nem lehet; az indokolás mellé csatolt táblázatokból azonban kiderül, hogy a jövedelmi szaporulat jelentékeny lesz, s az a •/. alatti táblázatok alapján a gőzhajózási szállítás megadóztatásából várható összegnek hozzávetőleges hozzászámitásával mintegy 4.000,000 frtra becsülhető, a melyből azonban 1875. évre, minthogy a szükséges előkészületek miatt ezen adó az év elején mindjárt be nem hozható, három millió forintnál több előirányzatba nem vétethetik. A vasúti személyjegyektől, feladási vevényektM és szállítólevelektől jelenleg is bélyegilleték szedetik, jelesül minden menetjegytől: 50 kr. menetdíj után 1 krajczár; nagyobb dijilletéknél minden megkezdett 50 krajczár után 1 krajczár, uti-, málha-, gyors- és teher-szállitmányoknál minden egyes vevény után 5 krajczár, szállító -levelektől Öt mértföldig 1 krajczár, azontúl történő szállításnál 5 krajczár, a szállítmány nagyságára való tekintet nélkül. A jövedelmi többletet, melynek elérése képezi a jelen törvényjavaslatnak czélját, elérni lehetne ezen bélyegilletéknek fokozásával is; ezt azonban azért nem hozom javaslatba, mert ezen bélyegilleték a kezdetleges megállapodás és folytonos gyakorlat szerint egyformán szedetik a monarchia mind a két államában, és mindegyik állam azt, a mi e czim alatt az ő területén szedetik, tekintet nélkül arra, hogy a szállítás csak saját területén történik, vagy a másik államon is folytattatik-e ? magának tartja meg. — E tekintetből mindazon kérdéseknek s értekezéseknek megelőzése végett, melyek a bélyegilleték megváltoztatása folytán a monarchia két államának kormánya között támadhatnának, legczélszerűbbnek véltem a bélyegilletékre nézve a jelenleg fennálló gyakorlatot változatlanul meghagyni, s oly adónak elfogadását hozni javaslatba, melyre nézve a magyar törvényhozás minden tekintetben önállóan rendelkezhetik. A törvényjavaslatban inditványba hozott adótételek nem fogják a közforgalmat megszorítani. A személyjegyek árának 10%-kali felemelése mellett is a vasúti és gőzhajózási utazás még mindig olcsóbb, kényelmesebb és gyorsabb marad, bármely más közlekedési eszköz használatánál. Nagyobb uti málhát csak a vagyonosabbak szoktak magukkal vinni, a gyors szállítmányok rendszerint értékesebb árúk, melyek a javaslatba hozott adótételt megbírják ; de egyéb teherszállitmányoknál is a kirovandó adó, mely például az árúknak a vasutakon mérföldenkint 1 krt fizető mázsájára nézve is akkor csak egy krt tesz, ha az 50 mérföldnyi távolságra szállíttatik, — nem oly nagy, hogy az árúforgalmat megakaszthatná. A külön személyvonatok, gőzhajózási cabinek és külön kocsi-szakaszok kibérlésére vetett adó a forgalmi viszonyokra semmi visszahatással nincs. A törvényjavaslat egyes §-aira nézve csak azt említem meg, hogy a 3-ik §. elfogadásával azon czél fog eléretni, hogy a külföldről az országba bejövő utasok és terhek azon távolságokra nézve, a melyekre a magyar korona országainak határán belül szállíttatnak, adóval szintén meg fognak rovatni, mert a társulatok díjszabályzatában a szállítási dijhoz a jelen törvényben — az ország területén történő szállításokra nézve megállapított adótételek is állomásonkint hozzá lévén számítva s a szállítási dijjal egy összegben foglalva s köztudomásra juttatva, — a Magyarországon kívül eső állomásukról vasúton vagy gőzhajón induló utasok és terhek, ha hazánkba szállitandók, a magyarországi vasúti és gőzhajózási díjszabályzatokban kitett Összegnek megfizetésével a szállítási dijt, s az arra eső adót is egyszerre megfizetik, s mind a két Összeg azután a vasúti társulatok között folytonosan történő leszámolás utján azon vasúti társulatok javára számíttatik, a melynek vonalán az illető utas vagy teherszállitmány útját Magyarországban folytatta, s a mely az e szállításra eső adóról a magyar állami kincstárnak számolni tartozik. Az adómentességek, melyek a javaslat 5., 6., 7. §§-aiban inditványba hozatnak, önmagukban eléggé indokolva vannak, és e részben csak azt jegyzem meg, hogy ezen okok, melyek a
