Főrendiházi irományok, 1872. VII. kötet • 347-398. sz.
Irományszámok - 1872-360
CCCLX. SZÁM. \ 115 Melléklet a 360. számú irományhoz. Indokolása a külföldi dohányért fizetendő engedélyi illeték megváltoztatása iránti tör vényjavaslatnak. Az 1853. évi fennálló vámárszabály 8-ik tételének jegyzete szerint a külföldről behozott dohány és dohánygyártmányokért a vámdíjon kivül még az engedélyilleték is fizetendő' és pedig: a) dohánylevelek — szárak — virágok és hulladékokért 2 frttal ppben (2 frt 10 kr. o. é.); b) dohánygyártmányokért 2 frt 30 kr. ppben (I frt 63 kr. o. é.) tiszta súlyú bécsi fontonként. Ezen illetékek a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok számára már 1836-ik évben állapíttattak meg és a magyar korona országaiba 1852. évben hozattak be. A külföldről törvényszerű utón behozott dohányokért fizetendő engedélyi illetékek czéíja, hogy az államkincstárnak kárpótlás nyujtassék azon egyedárusági nyereményért, mely a dohányjövedék által áruba bocsátott dohányoknál, az illető árú előállítási költsége mellett, annak tarifaszerű árában nyer kifejezést. E szerint az engedélyilletékeknek nem czélja: a külföldi dohányok törvényszerű* behozatalát lehetetlenné tenni, hanem azt csupán annyiban korlátozni, a mennyiben a fennálló egyedáruság oltalmára szükséges. Ebből kifolyólag az engedélyilletéknek átalában véve nem szabad csekélyebbeknek lenníök azon nyereménynél, melyet a jövedék saját gyártmányainak eladásából húz. Ezen nyeremény azonban az egyes dohánynemeknél igen különböző, mivel az árszabási árak megállapítására nézve azon elv mérvadó, ho»y az árak oly magasra szabályoztassanak, a mennyire a mindenkori forgalmi viszonyok engedik. Hogy a tarifa-árakban foglalt nyereség fokozatait csak némileg követhessük, az engedélyilletéket részint az érték, részint pedig lehetőleg sok minőségi különbség szerint kellene osztályozni. Azonban az illetéknek az érték szerinti megszabása nem felel meg a súlyvámok rendszerének, mely az osztrák-magyar beviteli vámok alapjául szolgál, mig a minőség különbségei szerinti osztályozás kivihetlennek mutatkozik, mivel a különböző minőségek ismérvei nem állapíttathatnak meg oly módon, hogy azok felismerése minden egyes esetben biztosittassék. 15*