Főrendiházi irományok, 1872. VII. kötet • 347-398. sz.

Irományszámok - 1872-358

112 CCCLVIII. SZÁM. ily pénzerőknek visszautasításával, ismeretlen s talán kisebb tehetségű házakkal bizonytalan ered­ménynyel szerződvén, az állam pénztárát fizetésképtelenség esélyének teszem ki. Megkötöttem tehát a júniusi előleges egyezményt s ez egyezménynek a kölesönnek a f. é. September 24-i egyezményben létrejött végleges megkötése egyenes következése volt. Lehetséges, hogy miután tavasz óta a pénzviszonyok változtak, a kölcsön most, ha egé­szen szabad kezem van, kedvezőbb feltételek alatt lett volna megszerezhető, de az állam hitelére nézve a kölcsönnek másokkali megkötése kedvezőbb hatású semmi esetre nem lett volna, mert ez azon ténynek adott volna kifejezést, hogy azok, kik eddig a magyar pénzügyet támogatták, s a kik­nek lehet nagy részben köszönni, hogy Magyarország pénzügyi hitele a világ piaczain most már javulni látszik, annak további támogatását czélszerünek nem tartják, s ez tekintettel a visszalépő nagy nevű házaknak messze kiható tekintélyére, a kibocsátandó új kölcsön iránti bizalmat sok oldalról csökkentette volna; s ezt a kölcsön megállapított feltételeinél a közérdekre nézve részemről károsabbnak tartom. Sokszor felemlittetett, hogy az új kölcsönt rente alakjában kellett volna megkötni. Áll nézetem szerint is, hogy nem csak a mostani kölcsönt, hanem a korábbiakat is ily alakban megkötni lett volna legczélszerűbb, a kérdés csak az, hogy vájjon ez akár korábban, akár most, az államra előnyösen lehetséges volte? Kentekbe rendszerint azok fektetik tőkéiket, kik azokat biztosan, állandóan és hosszú évek során át folyvást fennakadás uélkül élvezendő járadékkal kivánják elhelyezni, az államra nézve a rente-adósság pedig másnemű kölcsönöknél csak akkor kedvezőbb, ha kedvező árfolyam­mal és évi járadékkai bocsáttathatik ki: alacsony kibocsátási árfolyam mellett magas évi járadék az államnak nincsen előnyére. Ezen tekintetekből nézetem szerint önként következik, hogy rente-adósságot biztos siker­rel s előnyösen csak oly állam köthet, mely teljesen rendezett pénzügygyei bir és fölvállalt kötelezettségeinek állandó teljesítésére nézve a világ pénzpiaczainak feltétlen bizalmát birja. Hogy most már ily helyzetben lennénk, nem állithatjuk, s azért részemről a jelen körül­mények között a rente-adósság fölvételének megkísérlését sikerére nézve bizonytalannak tartom s azt most megfelelő árfolyam és járadéki Összeg mellett s igy az állam előnyére megköthetönek nem vélem; de igen is hiszem, hogy a mint pénzügyünk rendezve, állami hitelünk ismét consoli­dálva lesz, s ha ez idejekorán megtörténik, hamar beállhat az idő, melyben adósságaink convertá­lását rente alakjában felveendő új kölcsön utján sikerrel megkísérelhetjük s e pénzügyi mívelet, ha azt akkor megfelelő árfolyam és évi járadék mellett biztos sikerrel eszközölhetjük, az államra előnyösebb lesz, mint ha most alacsony árfolyam és magas évi járadék megajánlása mellett és még is bizonytalan sikerrel tettünk volna ilynemű kísérletet. A most megkötött kölcsönnek súly os feltételei mellett is, azon előnye van, hogy megadja ne­künk az időt, mely pénzügyünk, államháztartásunk állandó rendezésére, consolidálására elkerülhe­tetlenül megkivántátik, s nem csak ki nem zárja, hanem lehetővé teszi, hogy a mennyiben e czélokra államadóssági ügyünknek újabb rendezése szükséges, ezt az állam előnyére s a siker alapos remé­nyével és pedig annyival inkább megtehessük, mert a most bejelentett kölcsön feletti tárgyalások­nak egész folyama alatt jövőre nézve e tekintetben az ország sem saját magának, sem kormá­nyának bármely Ígérete vagy nyilatkozata által elhatározásának teljes szabadságában nem kor­látoltatott. Mindezeknél fogva a mellékletben beterjesztett törvényjavaslatnak elfogadását tiszte­lettel kérem. Budapesten, 1874. november 1-én. Ghyczy Kálmán s k., pénzügyminister.

Next

/
Thumbnails
Contents