Főrendiházi irományok, 1872. VI. kötet • 278-346. sz.

Irományszámok - 1872-314

226 CCCXIV. SZÁM. Lesquels, après avoir échangé leurs pleinspouvoirs respectifs, sont convenus des articles suivants : Article 1. Les Consuls et autres Agents Consulaires des Hautes Parties contractantes, pourront faire arrêter et renvoyer, seit à bord, soit dans leur pays, les marins et toute autre personne faisant, a quelque titre que ce soit partie de l'équipage d'un bâtiment marchand ou de guerre de leur nation qui auraient déserté sur l'un des territoires des Hautes Parties contractantes. A cet effet, ils devront s'adresser par écrit aux autorités locales compétentes et justifier, moyennant la présentation des registres du bâtiment ou du rôle de l'équipage, ou bien, si le navire était parti, en produisant une copie authentique de ces documents, que les personnes reclamées faisaient réellement partie de l'équipage. Sua cette demande ainsi justifiée, la remise des déserteurs ne pourra être refusée. On donnera en outre aux Consuls Généraux, Consuls, Vice-Consuls et Agents Consulaires tout secours et toute assistance pour la recherche et l'arrestation de ces déserteurs qui seront conduits dans les prisons des pays et y seront détenus à la demande et aux frais de l'autorité consulaire jusqu'à ce que celle-ci trouve une occasion de les faire partir. Cet emprisonnement ne pourra durer plus de trois mois, après lesquels et moyennant un avis donné au fonctionnaire consulaire trois jours à l'avance, la liberté sera rendue au prisonnier, qui ne pourra être arrêté de nouveau pour la même cause. Toutefois, si le déserteur avait commis quelque délit a terre, l'autorité locale pourrait surseoir à l'extradition, jusqu'à ce que le tribunal eut rendu sa sentence et que celle-ci eut reçue pleine et entière exécution. Les Hautes Parties contractantes conviennent, que les marins et autres individus de l'équiKik jó és kellő alakban kiállított meghatalmazásaik kölcsönös közlése után, a következő czikkekben állapodtak meg: 1. Czikk. A magas szerződő felek, consulai és más consuli ügynökei azon tengerészeket vagy a nemzetükbeli kereskedelmi vagy hadihajók legénységéhez tartozó bármely más személyeket, kik a magas szerződő felek egyikének területén megszöktek, elfogathatják és vagy a hajóra, vagy hazájukba visszaküldethetik. E végre Írásban kell, hogy folyamodjanak az illetékes helybeli hatóságokhoz a hajó vagy legénységi lajstrom, vagy ha a hajó már előbb eiindult volna, ezen okmányok hiteles másolatainak bemutatása által tartozván kimutatni azt, hogy a keresett egyének valóban a hajó legénységéhez tartoznak. Az ily módon igazolt megkeresésre a szökevény kiszolgáltatása meg nem tagadható. Azonfelül a főconsulok, consulok, alconsulok és consuli ügynököknek minden kitelhető támogatás és segély fog nyújtatni a szökevények felfedezésére és elfogatására, kik is a consuli hatóság megkeresésére és annak költségén fognak az ország börtöneiben mindaddig letartóztattatni, mig alkalom akad elszállításukra. Ezen fogság azonban három hónapon túl nem tarthat; ez idő elmultával és a consuli tisztviselőnek három nappal előbb történt tudósítása után a fogoly szabad lábra fog helyeztetni és ugyanazon okból ujra többé el nem fogható. Ha azonban a szökevény szárazon követett volna el valamely büntetés alá eső cselek vényt, a helybeli hatóságnak szabadságában áll a kiszolgáltatást akkorra halasztani, mikor a birói ité'et felette meghozatott és végrehajtatott. A magas szerződő felek megegyeznek arra nézve, hogy oly tengerészekre, vagy a hajó IQ-