Főrendiházi irományok, 1872. V. kötet • 238-277. sz.
Irományszámok - 1872-252
150 CCLII. SZÁM. Melléklet a 252. számH irományhoz. Ministeri indokok az ügyvédi rendtartásra vonatkozó javaslathoz. Az igazságszolgáltatás egyik legfontosabb közege az ügyvéd. Ha törvénykezésünket a jogtudomány és alkotmányos intézményeink követelményeinek megfelelőleg akarjuk szervezni : akkor lehetetlen az ügyvédség rendezését mellőznünk. A bíróságok szervezésére vonatkozó törvények már hatályba léptek, a közjegyzőkről szóló törvényjavaslat pedig szintén a törvényhozás elé terjesztetett. De az uj Organismus mind a mellett is hiányos maradna, ha a fennebbi munkákkal az igazságszolgáltatás harmadik főtényezőjének, az ügyvédségnek szervezése is végre nem hajtatnék. I. Már a kir. közjegyzőkről szóló törvényjavaslat indokolásában ki van fejtve azon lényeges különbség, mely az ügyvéd és biró s közjegyző hivatása között létezik, és a melynél fogva e három közeg teendői egy kézben nem központosíthatok ; mindegyik csak ugy birván hivatásának teljesen megfelelni, ha hatásköre elkülönitve és Önállóvá van téve. A három közeg közül az ügyvédnek hivatása: a jog védelme. Ö felderíti a kétes jogviszony tényi és jogi körülményeit, és ez által megkönnyíti a birónak az igazságos Ítélethozatalt. Ö ellenőrzi a bíróságokat és hatóságokat, nehogy eljárásuk netán tévedéseik által a polgárok jogait sértsék. Az ügyvédi hivatás ezen fontossága szükségessé teszi, hogy részére a törvénykezési szervezetben oly állás biztosíttassák, mely hivatásának teljes betöltését reá nézve lehetségessé tegye. Mert habár az ügyvéd közvetlenül csak -egyes polgárokat képvisel, és egyesek jogait védelmezi : eljárásának alapját mégis a jog eszméje képezi, — melynek elveit szem elől tévesztenie, azokkal ellenkezésbe jönnie, egy pillanatra sem szabad. Ez által válik az ügyvéd az igazságszolgáltatás tényezőjévé. Ezen czél érdekében az ügyvédség szervezésénél kell gondoskodnunk arról, hogy egy részről ezen állást csak képzett jellemes férfiak foglalják el, de másrészről e férfiak biztositva legyenek a felől, hogy hivatásukban szabadsággal és önállósággal járhassanak el és a jog védelmében nemes hivatásuknak megfelelő működési körrel bírjanak.
