Főrendiházi irományok, 1872. V. kötet • 238-277. sz.

Irományszámok - 1872-245

CCXLV. SZÁM. 121 A mi a megbizások egyes nemeit illeti: 1. A 125. §. az örökségi javak leltározására vonatkozólag Összhangban van az 1868: LIV. törvényczikk 568. és 573. §§-aival. A 126. §. előleges biztositás iránti intézkedésre kötelezi a közjegyzőt egyértelmüleg az idézett törvényczikk 563, §-ával. Hogy ily biztosításról a közjegyző 48 óra alatt a bírósághoz jelentést köteles tenni: már a 124. §. megrendeli. 2. A 127. §. az egyezség megkísérlését a közjegyző' hatáskörébe utasitván, ez által sok teendőt von el a túlterhelt járásbíróságoktól. 3. Még szabadabb tere nyilik a közjegyzőnek oly örökösödési ügyekben, melyekben az eljárás vezetésével akár az örökhagyó, akár az örökösök (128. 131. §§.) által megbízatott. Hasonló intézkedésekkel találkozunk a bajor törvényben is. Az eredmény itt is a bíróság teendőinek kevesbitése és az eljárás egyszerűsítése. Minthogy azonban kifogás tétethetik azon okirat ellen, melyben az Örökhagyó az eljárásra a közjegyzőt feljogosította ; ily esetben pedig a közjegyző aggály nélkül sem az eljárást nem folytathatja, sem a peressé vált kérdést el nem döntheti: a 129. §. utasításul adja a közjegyzőnek, hogy az osztályt az érvénytelenitési per eldöntéséig függeszsze fel; ha pedig az osztály iránti tárgyalás alatt merülnének fel vitás kérdések: az érdekeltek perutra leendő utasítása végett a bírósághoz jelentést tegyen. 4. A 132. és 133. §§-ok a birói megbizások további eseteit foglalják magukban. A hitbizományi javak leltározása, mint kivétel nélkül fontos ügy, átalában mindig, — a többi teendők ellenben az elől kifejtett okoknál fogva csak kivételesen bizatnak közjegyzőre. XLIX—LXI. Közjegyzői ügyvitel. (135—160. §§.) A közjegyzői teendők tekintélyes részét képezi az ügyvitel; az erre vonatkozó szabályoknak kell intézkedniök különösen: az eredeti okiratok megőrzése és kiadása, az iratok rendbentartása, hiteles kiadványok, értesítések és másolatok, az ügykönyv és egyéb könyvek vezetése, a hivatalos pecsét, aláírás s az ügyviteli nyelv felöl. Habár e szabályok kevésbé fontosaknak látszanak is az előbbieknél, — még is czélszerünek látszik azokat magába a törvénybe felvenni. Czélszerü különösen azért, mert bizonyos ügyviteli formaságok, az okirat felvételére vonatkozó eljárásnak kiegészítő részét, tehát az okirat érvényességének feltételét képezi. Czélszerü továbbá azért, hogy a közjegyző és felek közti érintkezés ne rendelet, hanem törvény által legyen szabályozva; valamint, hogy az ügyvitel egysége az egész országban szintén már a törvény által biztosittassék. A javaslat egyébiránt az ügyviteli szabályoknak csak alapjait határozza meg, és nem bocsátkozik az apró részletekbe, a melyeket a gyakorlat, vagy ha szükséges, az igazságügyminister rendelet által szabályozhat. Áttérünk ezzel az egyes szakaszokra. 1. A 135. §. azt rendeli, hogy a közjegyző minden általa felvett közokirat eredetijét tartozik megőrizni. Szükséges ez részint a felek biztosságáért, részint azért, hogy a közjegyző —

: a mint egy alábbi §. rendeli — az okiratról kiadványokat, másolatokat, vagy értesitéseket adhasson. 2. A 136. §. azon okiratokat sorolja el, a melyek az előbbeni átalános szabálytól eltéroleg eredetiben adandók ki. FŐRENDI IROMÁNYOK V. 1872/5. 16