Főrendiházi irományok, 1872. V. kötet • 238-277. sz.
Irományszámok - 1872-245
112 CCXLV. SZÁM. Javaslatunk azon nyomós okok daczára is, melyek a közjegyzői kényszer mellett különösen a jogbiztosság szempontjából felhozatnak, mellőzte azt, és pedig részint elvi okoknál fogva, részint hazai viszonyainkra való tekintetekből. Megfontolandó ugyanis, hogy a közjegyzőség egész hatásköre a polgári ügyeknek s magán forgalomnak keretén belül mozog, a hol a szabadság az éltető elem és a kényszer csakis a legnagyobb óvatossággal alkalmazható. — Igaz ugyan, hogy a tudatlan felek az életben ügyeik kötésénél különféle veszedelmeknek vannak kitéve : de ezek védelmére eleget tesz az állam, ha hiteles közegeket állit fel, a melyekhez ügyeikben fordulhassanak; és szükségtelen, hogy ezen köteles védelmet átalános gyámkodássá tegye. Ezen kivül vidéki viszonyaink sem engedik meg a kényszer alkalmazását. A közjegyzők ugyanis — kivált a csekélyebb forgalmú vidékeken — nem fognak nagyon sürüen alkalmaztatni ; és a legtöbb járásbíróságban csak egy közjegyző lesz. A közjegyzői kényszer ily vidéken roppant idő- és költségbeli veszteséget róna a felekre, sőt az ügyletek kötését és ezzel a forgalmat is bizonyos évszakokban a közlekedés nehézsége miatt teljesen fenakasztaná. Különben is azon eredményeket, melyek a kényszertől várhatók, legnagyobb részben biztosítják — és pedig anélkül, hogy a közjegyzői intézmény népszerűségét veszélyeztetnék — amaz előnyök, a melyeket a törvény a közjegyzői okiratnak ad, t. i. a teljes hitelesség és végrehajthatóság. A közjegyzői kényszer korlátoltabb fajának behozatala is lön indítványozva ; s ez abban állana, hogy az ingatlanok tulajdonjogának átruházására, valamint átalában telekkönyvi jogokra vonatkozó ügyleteknél mondassék ki a közjegyzői közbenjárás kötelezőnek. Ez intézkedés, mint a telekkönyvi rendszernek tagadhatlan javítása és mintegy kiegészítése hozatott javaslatba, a mely egyrészről elejét venné az ingatlanok tulajdonjogának átruházása körül támadó számos bonyolult pernek; és más részről megszüntetné azon zavart, mely a birtok-változások be nem jelentéséből származik ; valamint azon bajokat is, melyeket a szóbeli szerződések és zugirászat okoznak. Mindazon okok azonban, melyek az általános közjegyzői kényszer ellen felhozatnak, szólnak ezen kényszer ellen is. Es azon hátrányok mellett, melyeket bizonyosan okozna, — a belőle várható előnyök e téren is nagyon kétségesek. Az ügyletek kötésénél a homályosság és félreértések ellen, melyek a perek alapját képezik, a közjegyző közbenjárása sem nyújthat teljes biztositékot, mert a szerződés pontjainak megállapítása a felek és nem a közjegyző feladata. Es e mellett épen a tudatlanabb osztályoknál, melyek kedvéért a kényszer behozatnék, attól lehet tartani, hogy a kényszerhez hozzá szokni nem tudván, és a magánszerződések érvénytelenségét tapasztalván, azontúl egyátalán minden szerződési formát mellőznének, mi a birtok-állapot zavarát csak növelné. A javaslat tehát ezen kényszert is mellőzte ; és a gyakorlati élet útmutatását követve, a közjegyzői kényszert csak oly viszonyok közt alkalmazza, a hol az a közhitel, vagy az állam védelmére szoruló egyének érdekében üdvösnek mutatkozik. Köztudomású dolog ugyanis, hogy a jóhiszemű hitelezők kijátszása végett házastársak közt gyakran köttetnek hamis keletű és szinlett vagyonátruházási szerződések. Ezeket meggátolni, valamint a vakokat, siketeket és némákat rászedés ellen biztosítani — czélja az 54. §-ban kimondott kényszernek. Az 55. §. különösen a telekkönyvi ügyekre volt tekintettel, midőn a közjegyzőnek nem peres ügyekre vonatkozó beadványok szerkesztését megengedte. Kívánatos ez azért, hogy a felek ügyvéd hiányában ne legyenek kénytelenek zugirászokhoz fordulni ; de szükségessé teszi azon szempont is, hogy a vidéken pusztán az okiratok szerkesztése a közjegyzőnek elégséges jövedelmet nem biztositana. Az osztrák törvény szintén megengedi ä közjegyzőnek ily beadványok szerkesztését ; sőt erre vonatkozólag részletesebb utasításokat is ad, a melyek azonban mellőzhetőknek látszanak. A közjegyző hatáskörére vonatkozó szabályok kiegészitéséül szükséges azt is kimondani, hogy a közjegyző nem csak jogosítva, de kötelezve is van a felek és bíróságok megbizásaiban eljárni. E szabály az 56. §-ban foglaltatik, a mely egyszersmind a megtagadás esetében való eljárást is meghatározza.
