Főrendiházi irományok, 1872. V. kötet • 238-277. sz.
Irományszámok - 1872-245
tos CCXLV. SZÁM. A mi a részleteket illeti, — első kérdés az, hogy mily számmal és mely székhelyeken szerveztessenek közjegyzői kamarák? A javaslat ennek meghatározását az igazságügymiuisterre hizza azon okból, mert erre vonatkozólag magában a törvényben alig lehetne czélszerüen intézkedni. A közjegyzők száma, melyet a javaslat 5. §-a szerint szintén az igazságügy minister határoz meg, a növekedő vagy apadó forgalomhoz képest változásnak van alávetve; s ennek befolyással kell lenni a közjegyzői kamarák alakitására is. Azért legczélszerübb ezek számának és székhelyeinek megállapítását is az igazságügy ministerre bizni azon kikötéssel, a mely a 27. §-ban foglaltatik, hogy ez az első alakitásnál az illető közjegyzőket és későbbi változtatásoknál az illető kamarákat meghallgassa. Egyébiránt a javaslat a kamarák alakitására nézve állapit meg bizonyos alapelveket. Az első az, hogy egy kamarához legalább 20 közjegyző tartozzék. — A régibb (1855) osztrák közjegyzői rendtartás azon elvet mondta ki, liogy minden e. f. törvényszék székhelyén kamara állítandó fel. Ez azonban nálunk kivihetetlen, mert pl. a hajdu-böszörményi törvényszék területe három, a szegedié két községből állván, alig néhány közjegyző képezné a kamarát. De ez intézkedés Ausztriában is gyakorlatiatlannak bizonyult, s ezért az ujabb (1871.) törvény csak oly törvényszék székhelyén rendel külön kamarát felállíttatni, a melynek területén legalább 15 közjegyző van. A bajor törvény szerint minden főtörvényszék területén szervezendő egy vagy több kamara. — Javaslatunk a kamarák erkölcsi súlyának érdekében tartotta szükségesnek a tagok számát legalább 20-ra határozni. A második elv, melyet a javaslat utasításul ad, az, hogy a közjegyzői kamara mindenesetre valamely törvényszék székhelyén állittassék fel. Ezt szükségessé teszi azon viszony és folytonos érintkezés, melyben a kamara részint a kir. ügyész szel, részint a törvényszékkel áll. Ugyanezen szempont indokolja a javaslatban kimondott harmadik elvet is, hogy t. i. az egy törvényszék területén levő közjegyzők mind ugyanazon kamarához tartozzanak. XIV. A közjegyzői kamara szervezete. (28-30. §§.) Az első kérdés: a kamara tagjainak száma, melyet a javaslat minden kamarára nézve az elnökön kivül négy rendes és két póttagban állapit meg. Az osztrák törvény a kamarához tartozó jegyzők szániához képezt különbözőleg (a fővárosban 9, a vidéken 7, illetőleg 5 tagra) szabja meg a kamara tagjainak számát. Javaslatunk azonban csakis a kamara hatáskörére és teendőire volt tekintettel, melyekre nézve a közjegyzők száma alig okoz különbséget, s ezért a tagok számát mindenütt egyformán és csak annyira szabta meg, a mennyi a kamara teendőinek elvégzésére elégségesnek látszik. További kérdés : a kamara tagjainak megválasztásánál követendő eljárás ; a kamara megalakulása és megbízatásának tartama. Ezek iránt a 29. §. tartalmaz szabályokat, a melyek az erre vonatkozólag átalánosan elfogadott elvekkel megegyeznek. A 30. §. végre az egyes ügyekben érdekelt tagoknak a kamara tanácskozásaiból való kizárása és helyettesitése iránt ad szabályokat azon elvek szerint, melyek az 1868. évi LIV. töivényezikk 56. §-ában az érdekelt birói személyekre nézve meg vannak állapítva.
