Főrendiházi irományok, 1872. V. kötet • 238-277. sz.

Irományszámok - 1872-245

CCXLV. SZÁM. 103 A mi a külön közjegyzői vizsga mellőzését illeti : a javaslat azon gyakorlati szempontból indult ki., hogy a jogi foglalkozás egyik ágából a másikba való átlépés külön vizsgák által meg ne nehezittessék. Egyébiránt a dolog természete sem kivánja a vizsgáknak teljes elkülönítését ; mert az elméleti előkészület, a jogi foglalkozás — bírói, ügyvédi és közjegyzői — ágaira nézve ugy is azonos. Gyakorlati tekintetben pedig a külön vizsga egyenesen kárára válhatnék a közjegyzői karnak, részint azért, mert azon hiedelemre adna okot, hogy a közjegyzőtől kevesebb képzettség kívántatik, mint az ügyvédtől vagy bírótól, s ez csorbítaná a közjegyzoség tekintélyét; részint pedig azért, mert nem egy kitűnő bíró vagy ügyvéd e vizsga miatt nem vállalkoznék közjegyzőségre, a mi jó erőktől foszthatná meg a közjegyzői kart. A közjegyző különben is jogász, mint az ügyvéd vagy biró ; és a közjegyzői kar megbízhatósága garantiát nyer abban, ha nem vétetnek fel bele oly egyének, a kik csak a jogászi teendők külszerüségeínek ismeretéről nyertek képességi bizonyítványt. A gyakorlati időre vonatkozólag : a javaslat két évi közjegyzői gyakorlatot szükségesnek, de elégségesnek is tart, a bírói és ügyvédi functióktól sok tekintetben különböző és szigorú formákhoz kötött közjegyzői teendők alapos megismerésére. Miután a 2. §. meghatározta a közjegyzői álláshoz megkívántató kellékeket : szükséges volt viszont azon foglalkozásokat is felemlíteni, a melyek azzal összeférhetlenek. Ezekről szólnak a 3. és 4-ik §§-ok. E szakaszok azon czélt akarják elérni, hogy egyrészről a közjegyző bárminemű mellékfoglalkozás által hivatala teendőitől el ne vonathassék, — másrészről pedig se a közjegyzoség tekintélye a felek érdekével összeütközésbe jöhető vállalatok által csorbát ne szenvedhessen. Hasonló megszorításokkal találkozunk a külföldi törvényekben is. A bajor törvény (4. §.) szerint a közjegyző sem ügyvéd nem lehet, sem nyilvános (kivéve fizetéstelen községi) hivatalt nem viselhet. Ugyan igy intézkednek a hannoverai és osztrák törvények. A franczia közjegyzői törvény ellenben névszeri nt elsorolja mind azon hivatal okát, melyek a közjegyzöséggel összeférhetlenek. A jelen javaslat e helyett czélszerübbnek találta átalánosságban kimondani, hogy a közjegyző nem viselhet nyilvános (állami, egyházi, hatósági, községi) hivatalt vagy szolgálatot ; miután azon hivatalok teljesen kimerítő elsorolása nehézséggel járna. Az 1871-iki osztrák törvény még ennél is egyszerűbben jár el, és annak megítélését, hogy mi nem fér össze a közjegyző állásával, adandó esetekben a közjegyzői kamarára bizta. Meg kell végül jegyeznem, hogy a javaslat 4. §-a sem akarja az Összeférhetlen foglalkozásokat kimeritőleg elsorolni, hanem csakis tájékozásul jelöli ki a főbbeket, miután már előre bocsátotta az átalános szabályt, mely a fegyelmi hatóságnak biztos zsinórmértékül szolgál. IV. A közjegyzők száma és székhelyei. (5. §•) A javaslat ép ugy, mint a külföldi törvények, a közjegyzők számának és székhelyeinek megállapítását az igazságügyministerre bízza. Kijelöli azonban a főbb irányelveket, a melyek a minister által követendők. Ilyenek, hogy minden járásbíróság kerületében legalább egy közjegyző legyen; hogy továbbá a közönség és közjegyzők érdekei, valamint az illető közjegyzői kamara véleménye figyelembe vétessenek. A közönség érdeke ugyanis azt kivánja, hogy elegendő számmal neveztessenek ki közjegyzők ; az utóbbiaké ellenben, hogy ne többen, mint a hányan megélhetnek.