Főrendiházi irományok, 1872. IV. kötet • 205-237. sz.

Irományszámok - 1872-236

374 CCXXXVI. SZÁM. Melléklet a 236. számú irományhoz. Indokok. À szállítási üzlet jogi természetével szoros kapcsolatban van azon általánosan elismert és kétségbe nem vont jogszabály, mely szerint a szállító mindazon kárért; mely a szállítás következtében okoztatik, az általános kártérítési elvek értelmében felelős. Érvényre emeltetett ezen elv hazai törvényhozásunkban is, az 1840. évi XX. t. ez. 4., 5. és 6. §§-aiban, melyekben a fuvarosok felelőssége szabályoztatik. A vasutak mint kizárólagos szállítással foglalkozó nagymérvű ujabb vállalatok, üzletük természeténél fogva szintén ezen szempontok alá esnek, melyek a szállítási üzlet jogi természetéből folynak. Teherszállításnál a vaspályák kártérítési kötelezettsége, az általános magánjogi kártalanítási elvek alapján, nem is vonatott kétségbe és ezen elvek alkalmazása nem is okozott nehézséget. Sokkal bonyodalmasabb és nehezebb azonban a vaspálya kárpótlási kötelezettségét azon esetekben meghatározni, mikor üzeme folytán, ember halált vagy sértést szenvedett. Itt a kárpótlási igények megállapításánál tekintetbe veendő jogi mozzanatok oly sajátságosak és gyakran oly nehezen felismerhetők, hogy általános lett azon meggyőződés, miszerint ezen sajátszerű viszonyokra külön törvény hozatala szükséges. A felmerült nehézségek nem a kártalanítási alapelv lényegére vonatkoztak, hanem leginkább onnan eredtek, mivel az uj közlekedési eszköznél, olyan mozzanatok merültek fel, melyeket a fennálló bizonyítási szabályok alkalmazása mellett bebizonyitani s igy a biró határozathozatala alá vonni nem lehetett. A javaslat ennélfogva két alapelv megállapítására volt kiváló figyelemmel. Úgymint : 1. A kártérítésre kötelezett felelősségének terjedelmére. 2. A kártalanítási Összeg megállapítását szabályozó eljárásra. A mi az első szempontot illeti, következőt szükséges megjegyezni. A vaspálya-vállalat többnyire részvénytársaság s mint ilyen központi kormányzattal és egységes vezénylettel bir. A vaspálya központi igazgatása és a vasúti üzemmel megbízott hivatalos személyzet között, a dolog természeténél fogva oly szoros kapcsolat áll fenn, melynek alapján az Önálló cselekvésre nem képes társaság végrehajtó közegei cselek vényeit, sajátjának elismerni köteles.