Főrendiházi irományok, 1872. IV. kötet • 205-237. sz.
Irományszámok - 1872-233
360 CCXXXIII. SZÁM. Ha már az, hogy alperes a váltót hamisnak vagy hamisítottnak állítja, elég volna a váltó-per megakasztására : ez esetben okvetlenül számos magánérdek és egy közérdek is megsértetnék. Gondoskodni kell tehát oly módról, mely által az ürügyül használt kifogás mellőzése, de más részről a büntető biróság tettleges beavatkozása is ott, hol ez szükséges, lehetővé váljék. A törvényjavaslat mindkét irányban megfelel a szükségnek s a büntető szempont kellő érvényesítése mellett megfelel a magánjogi, különösen a forgalmi érdek által követelt óvatosságnak is. Az 1-sŐ §-hoz. A fenn kiemelt eszme kifejezését találja az 1-ső §-ban, mely szerint nem az alperes egyszerű állitásain: hanem csak az esetben szakitandó félbe a váltó-eljárás, ha a váltótörvényszék az előtte beperelt váltót „a bizonyítékok alapján hamisnak vagy hamisítottnak tartja". A megítélés joga tehát a váltó-bíróságot illeti, mely a concret viszonyok és tények számbavételével azon helyzetben van, hogy alaposan megítélheti, vájjon forog-e fenn elég indok a polgári eljárás felfüggesztésénél a bűnvádi birót hivni fel, az állitott hamisítás kérdésében a további eljárásra? Lényegében ugyanaz mondatik ezen szakaszban, a mi a polgári perekre nézve az 1868: LIV. törvényezikk 10-ik §-ában van meghatározva; a különbség csak az, hogy azon kitétel által: „bizonyítékok alapján" figyelmeztetik s illetőleg utasittatik a váltóbiróság, hogy e mindenesetre fontos intézkedést egyszerű állítás alapján ne határozza el. Hogy mily bizonyítékok kívántatnak a polgári eljárás megszakításánál az ügynek a büntető bírósághoz való utasítására: erre nézve határozott rendelkezést nem tartalmaz a törvényjavaslat, ez a biróság belátására, az állitások, adatok, a tények és körülmények összevetéséből eredményülő birói meggyőződésre volt bízandó. Taxativ bizonyitási szabályokat e tekintetben nem lehetne felállítani, mert lehetetlen tüzetesen és biztosan felszámítani mindazon körülményeket és bizonyítékokat, a melyekből az egyik fél állítása, a másiknak pedig tagadása esetében legalább is valószinüséggel következtetni lehessen a váltóhamisítást s míg másrészről a jelenségeket meggyengitő vagy megsemmisítő körülményeknek és ellenbizonyitékoknak felsorolása is szükségessé válnék, hogy a törvény az egyoldalúság által káros eredményeket ne idézzen elő. A 2-ik §-hoz. Ezen szakaszban az általános bűnvádi illetékességi szabályok azon okból hozatnak fel, nehogy illetékességi kérdések és netaláni összeütközések által, az eljárás lefolyása akadályoztassák. A 3-ik §-hoz. Ezen szakasz az 1-ső §. rendelkezésének alkalmazását kiterjeszti azon esetre is, ha a váltóbiróság cognitiója tárgyát képező váltónak hamis vagy hamisított volta iránti gyanú, nem a váltótörvényszék, hanem más hatóság vagy biróság előtt folyamatban lévő eljárás alatt merül fel. Többször történt, hogy más bűntett miatti vizsgálat folyamában merülnek fel alapos gyanuokok arra nézve, hogy a váltótörvényszék előtt folyamatban levő per alapját képező váltó hamis vagy hamisított. Ily esetben két mód követhető a váltónak a büntető bírósághoz áttétele tárgyában: vagy kötelességévé kell tenni a váltóbiróságnak, hogy a kir. ügyész, vagy a vizsgáló biró, rendőrközeg,
