Főrendiházi irományok, 1872. IV. kötet • 205-237. sz.
Irományszámok - 1872-232
ccxxxn. SZÁM. 357 hajó paranesnokolására, vagy pedig elhalálozás vagy más okok folytán a hajó teljesen parancsnok nélkül marad ; — mindezen esetekben igen czélszerü, sőt a hajó rakománya és a hajószemélyzet biztonsága czéljából mulhatlanul szükséges, hogy legyen a hajón oly képzett egyén, ki a parancsnokot teljesen helyettesíteni tudja, s a hajót további rendeltetéséig vezetheti. Ezen követelmény jelenleg már oly általános, hogy több biztosítóintézet nem is fogadja el a hajót, és a hajóra rakott árút biztosításra, ha hajóhadnagy vagyis parancsnokot teljesen helyettesíteni képes egyén a hajóval nem jár. Mivel pedig a hajóhadnagy a parancsnok nemlétében ezt mindenben helyettesiti, természetes, hogy neki is ugyanazon minősítéssel kell bírnia, metyet a törvény a parancsnoktól követel. Azon követelmény, hogy minden nemzeti hajó anyakikötb'vel bírjon, rendészeti és magánjogi viszonyok által igazolt. A lajstromozási okmányok és a hajdszemélgzeti jegyzéknek a hajón tartását a törvény oly czélból követeli, hogy ezek által a hajó nemzetiségét, és azon körülményt, miszerint a törvény által követelt feltételeknek mindenben megfelelt, bármikor hitelesen kimutathassa. Szemben az eddigi rendszer által megkívánt igazoló okmányok és kiváltságlevelek tartásának kötelezettségével, a törvényjavaslat kerül minden nehézkes és gátló intézkedek Korunkban a szabadalmazás egyes foglalkozásokra nézve mindinkább háttérbe szorul, és a szabad ipar honosul meg minden téren; a hajózási foglalkozás természeténél fogva külön szabadalmazást vagy engedélyezést épen nem igényel, a ki a törvény által megszabott kellékeknek eleget tesz, szabadon gyakorolhatja e foglalkozást is. Ezen elv elismerése folytán szükségtelenné vált a legfelsőbb helyről eddig kiállított kiváltságlevél (sovrane patente) és ä ministerium által adott engedély (scontriró ministeriale). Csak oly hajó-okmány szükséges, melyből kitűnik, mily nemzetiségű és mily természetű a hajó, és erre nézve legczélszerübbnek látszik a lajstromba vezetett adatoknak okmányba foglalása. A lajstromozás alkalmával a törvényjavaslat dijak fizetését rendeli el, ez által követi nemosak a külföldön is szokásos eljárást, hanem az eddigi fennállott szabályzatok követelményeit is, csakhogy a dijak kivetését észszerűbb alapra fekteti. A hajózást a hajóosztályok különfélesége szerint különböző módon terhelő eddigi illetékek helyébe, t. i. a törvényjavaslat valamennyi hajóra nézve a tonnatartalmat veszi alapul, és az eddig különböző időben fizetett illetéket a hajólajstromozás alkalmával rendeli fizettetni, és tonnánkint a lajstromozási okmány kiszolgáltatásánál hosszujáratu hajókra 20 krt, nagy partihajózásu hajókra lOkrt, és kis partihajózásu hajóknál 5 krt ró ki. Ezen illetékek ugyan az eddig ez alapon nyert jövedelmet valamivel apasztani fogják, de a hajózás emelésének érdekében a különben is csekély veszteséget viselni minden esetre igazolt. A törvényjavaslat továbbá a lajstromozás és a lobogó viselése tárgyában rendelt intézkedéseinek sanctiójára bírságokat és fenyítékeket szab ki oly esetekre, midőn a megszegés az átalános büntető jog elvei szerint fenyithetö nem volna. Egyúttal ezen kihágások tágyalására illetékes hatóságokat állit föl és pedig első fokon a kikötő-hivatalt, melynek kerületében a hajó anyakikötője fekszik, — második fokon a tengerészeti hatóságot és harmadik fokon a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumot. Ezek fővonásaiban azon intézkedések, melyeket a bemutatott törvényjavaslat, a vám- és kereskedelmi szövetség alapján ö Felsége többi országaival egyetértőleg és ugyanazonos elvek szerint, — tengerészettink ügyeinek szabályozására megállapít. Tengeri hajózásunk, rendszeresítését, biztonságát, lobogónk védelmét, hajósaink sarkalatos jogainak és kötelezettségeinek körvonalozását czélozzák ezen intézkedések, melyek elfogadását a kormány legmelegebben ajánlja a törvényhozás szives figyelmébe. Gr. Zichy József s. k.
