Főrendiházi irományok, 1872. IV. kötet • 205-237. sz.
Irományszámok - 1872-205
26 CCV. SZÁM. d'arrondissement) az egyes községekre, Az egyénenkinti kivetést azután a községeken belül a kirovók (répartiteurs) eszközlik. A földadó két részre oszlik, u. m. állami vagy törzsadóra, és pótlékokra (contimes additionels) ; az első állandó, az utóbbi évről évre változó a szerint, a mint egyik vagy másik megye vagy község évi szükséglete nagyobb pótadó kivetését teszi szükségessé. Poroszországban 1865. január l-től kezdve az országgyűlés által a földadó főösszegek, a kinyomozott tiszta jövedelem arányában az egyes tartományokra (Provinzen), illetőleg rendi egyesületekre, ezeken belül az egyes kerületekre (Kreise), s ezeken belül a községekre s önálló birtokterületekre osztatott fel, mely főösszegek csak annyiban fognak változás alá kerülni, a mennyiben adótárgy szaporulat vagy fogyatkozás esete állana be. Hasonlag felosztási rendszeren alapult nálunk is 1848 előtt a hadi adónak kivetése. E módozat elfogadható oly államokban, hol egyöntetű, kikerekített administrativ kerületetek, rendezett s megállapodott közigazgatási viszonyok vannak, de még ily államokban is nyomós okok harczolnak ellene. A klima, közlekedési eszközök s a forgalmi irány tetemes módosulásokat szoknak az egyes országrészek gazdasági helyzetében előidézni, a mi azután az egyes megyék, járások tulterheltetésére vagy kedvezményére vezet. Ezt látjuk Francziaországban. Azonkivül ily rendszer mellett lassan-lassan csaknem minden községben más és más adószázalék lesz, ugy, hogy a nagy különféleség a polgárok adóterhének megítélését csaknem lehetetlenné teszi, s szembeötlő aránytalanságokra vezet sokszor szomszédos községek lakosainak adóterhe között is. Én tehát e módot nem fogadám, mert sem administrativ, sem pénzügyi, sem alkotmányos viszonyainkkal nem látám azt indokoltnak. E tekintetben viszonyaink közt sokkal helyesebb mód lesz elfogadnunk, illetőleg megtartanunk az Ausztriában, Belgiumban, Bajorországban, Szászországban divó ama rendszert, mely földadó fejében minden birtokrészletre külön állapítja meg a neki megfelelő jövedelem bizonyos százalékát. Ez eljáráshoz való ragaszkodás már azáltal is igazoltatik, hogy népünk a legközelebbi két évtized alatt gyakorlatilag is megismerkedett vele. Egy másik sajátság a tiszta jövedelem kinyomozásában fekszik. Ausztriában, Poroszországban, Belgiumban, Bajorországban, Francziaországban, az adóalapul veendő földjövedelem a gazdaságon fekvő terhek és a gazdasági befektetésekre való tekintet nélkül állapittatik meg, s az egyszer megállapított jövedelem hosszú évek során át változatlan marad, s az adó kivetése a pénzügyi közegek által eszközöltetik. Ez államokban tehát leginkább a föld ősereje szolgáltatja a földadó alapját ; de ez a maga egészében csak a művelési költségek, nem pedig az adósság-kamatok levonásával is egyszersmind. Más államokban, mint pl. Piemontban, és a legújabb szászországi tervek szerint is a földadó megállapitásánál egészen más szempontokból indulnak ki. Nem pusztán a föld minősége s a talaj helyzete folytán várható jövedelmet, hanem átalában magát a mezőgazdasági ipart veszik a földadó alapjául, s nem csak a müvelésre forditott munkát, hanem a földbirtokon fekvő terhet is levonják a nyers jövedelemhői. Szóval : a földadó kivetkőztetik reális (hozadéki) jellegéből s subjectiv jövedelmi adó lesz. Ez államok specialis gazdasági helyzetét véve figyelembe, teljesen helyeselhető is e rendszer. Azokban a mezőgazdaság immár rendszeres iparrá fejlődött, a termelésnél nevezetes szerep jut a talaj mellett a mesterséges művelési módoknak is, szóval a tőkebefektetés elsőrendű tényezőként lép fel a mezőgazdaságban. Itt tehát nem lehet évtizedekre szóló katastert megállapítani, hanem legczélszerübb a földjövedelmet rövidebb időközökben revisió alá venni, s az adóalap megállapitásánál a tőke szerepét is figyelembe venni. De az érintett országokban nincs is szükség katasterre, mivel azokban a föld jövedelmét könnyű megállapitani rövid időközönként a bérszerződések alapján.
