Főrendiházi irományok, 1872. IV. kötet • 205-237. sz.
Irományszámok - 1872-208
200 CCVIII. SZÁM. Melléklet a 208. számú irományhoz. Ministeri ielentés a Svéd- és Norvégországgal 1873. évi november 3-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beczikkelyezéséről szőlő törvényjavaslathoz. Azon európai államok közé, melyekkel kereskedelmi szerződésünk még nincs, tartozik Svédés Norvégország is. — Ujabb időben ezen királyságok és az osztrák-magyar monarchia közt élénkebb kereskedés fejlődvén ki, Svéd- és Norvégország kormánya a legnagyobb kedvezésben részesülő nemzet jogait kölcsönösen biztositó kereskedelmi és hajózási szerződés kötését hozta javaslatba. Midőn ezen felhivás következtében ily szerződés kötése végett tárgyalásba bocsátkoztunk, meg kelle fontolnunk, mily előnyök haramiának ezáltal az osztrák-magyar monarchiára és viszont mily előnyöket nyer Svéd- és Norvégország tőlünk. E tekintetben felemlítendő, hogy a szerződés megkötése esetében Svéd- és Norvégország irányunkban a szerződéses államok sorába lép, s igy a vámdijszabályzatnak általános díjtételei helyett, az alacsonyabb szerződési tételeket fogja élvezhetni. Ezzel szemközt az osztrák-magyar monarchia Svéd- és Norvégországban ily előnyben nem részesül, mivel az emiitett királyságok vámpolitikája különbözeti dijtcteleket nem ismer, s azon vámdijak, melyek valamely nemzettel kötött szerződés folytán megállapittatnak, azonnal átalánosittatnak, azaz minden nem szerződéses államra is kiterjesztetnek. Első pillanatra tehát ugy látszhatik, mintha a szerződés megkötésekor részünkről nagy előnyök nyújtatnának, holott Svéd- és Norvégország ellenkedvezmény t nem szolgáltat. Agyakorlatban azonban másként mutatkozik a dolog. Tény az, hogy az utóbbi időben többnemű svéd és norvég czikkek kerültek a monarchia vámterületébe anélkül, hogy a magasabb átalános vámtételeket fizették volna, miután az árúk közvetlen szállítás helyett Angolországon vagy Belgiumon át hozattak vámsorompóinkhoz, s ott mint angol vagy belga árúk a kedvezményes vámtételek szerint vámoztattak meg. Valósággal tehát a svéd és norvég áníczikkek már is szerződéses állambeli árúkul tekinthetők, s igy a szerződés meg nem kötése esetében is élvezik azon előnyöket, melyeket a szerződés nyújt, és csak mi szenvedjük a közvetítést igénybe vevő kereskedés hátrányait, a mennyiben részünkről ily kereskedés mellett a közvetlen kereskedés számos előnyeitől elüttetünk. Tény továbbá az, hogy Norvég- és Svédországban már jelenleg élvezzük ugyanazon kedvezményeket, melyek a legnagyobb kedvezésben részesülő nemzeteknek biztositvák, de semmikép sem vagyunk az ellen védve, hogy Svéd- és Norvégország bármikor különbözeti dijakat ne szabhasson ellenünk, ha szerződés által az illető kedvezményeket nem biztosítjuk magunknak.
