Főrendiházi irományok, 1872. IV. kötet • 205-237. sz.
Irományszámok - 1872-205
170 GCV. SZÁM. Az adómegállapitás és kivetés szabályai. A s z e m é 1 y k e r e s e t i illetmény (taxe personelle) 3 napi napszámnak felel meg, melynek középértékét, minden község számára a megyefőnök indítványára a megyei főtanács állapítja meg, olykép azonban, hogy az sem 50 centimesnél kevesebb; sem pedig 1 franc 50 centimesnél több néni lehet. (Loi du 21, avril 1832. art. 10.) Az ingósági illetmény (contr. mobilière) alapját pedig a személyes lakásra szánt épületrészek lakási értéke képezi. Ezen adó is a felosztási rendszer szerint vettetik ki. A mi különösen a megyékre eső contingent illeti, az az évenkinti építkezések, vagy bázmegsemmisUlések folytán előállott házbérszaporulatok, vagy az adózókhoz képest emeltetik, vagy szállíttatik. A kerületek s községekre eső contingens pedig ugy számíttatik ki, hogy a személy kereseti illetményre megállapított középérték az adókötelezett egyének számával Boroztatván, a nyert eredmény a személykereseti és ingósági adó főösszegéből levonatik, s a maradó többlet azután mint ingósági illetmény vettetik ki lakások bérértékének arányához képest. Az egyénenkinti felosztás pedig az adózónak felügyelete alatt a községi kirovó-biztosok által eszközöltetik. Ezeknek munkálata a községi tanács elé terjesztetik, mely az adómentességek felett határoz. Egyébiránt az egyénenkinti kivetésnél is áll az, hogy mindenekelőtt a személykereseti adóilletmény vettetik ki, s csak a megmaradó rész vettetik ki a lakbérek alapján. A személykereseti illetmény mindig azon községben fizetendő, hol súg illető adóköteles lakik. Kiskorúaknál a szülők, illetőleg gyámok lakhelye tekintetik illetékesnek még akkor is, ha az illető kiskornak más helyütt laknának. Ha lakváltoztatás következtében ugy történnék, hogy az illető egyszerre két községben adóztatnék meg, ez esetben csakis uj lakási községében tartozik adót fizetni, hacsak mindkét községben lakást nem tart. (Loi du 21. avril 1832, art. 13.) Az ingósági illetmény minden bútorozott lakás után fizetendő, annak lakási értékéhez képest. Ezen lakási érték kiszámítására nézve megjegyzendők : A középületekben lakó egyházi, világi és katonai hivatalnokok és tisztek csak is azon lakosztály lakási értéke után adóznak, melyet laknak. (Loi du 21. avril 1832, art. 15.) Butorozottan bérbeadott lakások bérleti értékük kiszámításánál az üresekkel egyenlőknek tekintetnek. A lakási, illetőleg bérleti érték kiszámításánál figyelembe nem jőnek a boltok, raktárak, korcsmák, gyártelepek és műhelyek, a melyek után az adózók üzletadót fizetnek, ugy továbbá a mezőgazdasági épületek, nevelő intézetek és iskolák Helyiségei, s a közhivatalnokok hivatalai. Az 1832. évi april 21-iki törvény ezt azután oda bővité, hogy egyátalában csak is" a személyes lakásra szánt épületrészek képezik a bejslés tárgyát. Ebből kifolyólag számításba nem vehetők az orvosok, sebészek és fogorvosok műtéti termei, közjegyzők, ügyvédek, esküdtek hivatali helyiségei és irodái stb. Valamely elhalt adózónak örököse, ha az elhalás január elseje után történt, ennek nevére ugy a személykereseti, mint az ingósági adót az egész folyó évre tartozik fizetni* még akkor is, ha a haláleset folytán az elfoglalva tartott lakás megürült volna; ha ellenben az illető adózó január elseje előtt halt el, ez esetben az örökös csak a lakási adót fizetendi, s ezt is csak akkor, ha a lakásban továbbra is benmarad. Az állandó magánlakással biró törzstisztek, térparancsnokok stb. szintúgy adókötelesek, mint bárki más ; a többi tisztek azonban, kik állandó lakással nem bírnak, adómentek.
