Főrendiházi irományok, 1872. IV. kötet • 205-237. sz.
Irományszámok - 1872-205
CCV. SZÁM. 161 állíttatott, s a későbbi törvényhozás által, u. m. az 1798. október 22-kén, főleg pedig az 1844. évi április hó 25-kén, majd az 1850. május 18-ki, az 1858. július 31 ki törvények által ugy rendeztetett, a mint tényleg ma is van. Ujabban a porosz-franezia háború folytán szükségessé vált adóemeléssel együtt némi változást szenvedett ugyan, de a változás inkább csak a tételek emelésére, mint magára a törvény lényeges intézkedéseire vonatkozik. Iparjegyadó alá van vetve minden benszülött vagy idegen, a ki Franeziaországban az iparjegyadó mellé csatolt táblázatokban felsorolt, vagy hasonló üzletet, u. m. kereskedést, ipart s professiót folytat. S erre nézve köteles minden iparjegy-adófizető magát iparjegygyei (patente) ellátni. Ez adó két részből áll, u. m. változatlan (droit fixe) ésarán ylagos (droit proportionnel) illetményből. A változatlan illetmény mérvéül rendesen a város lakosságának száma, a hol az illető üzlet vagy kereseti ág folytattatik, s az üzletek természete s részben a munkások száma s az üzleti szerek szolgálnak ; az aránylagos tétel pedig a lakásra és az üzlet folytatására szánt épületek használati értéke nyomán állapittatik meg. A változatlan tétel háromfélekép állapittatik meg, u. m. : a) az általános tarifa szerint, mely alá oly üzletek sorolvák, melyeknek adója a városok s községek lakosságának számához képest állapittatik, a hol az üzletek folytatnak. Ide tartoznak a legtöbb kézművességek, kereskedések s értelmi foglalkozások. A városok, valamint az iparüzletek is 8 osztályba osztatnak, s a változatlan tételek a városok lakosságának számához, s az iparok természetéhez képest nagyobbak vagy kisebbek. így például az I-ső osztályba sorozott iparüzletek változatlan tétele a 100,000 lakosnál több lelket számláló városokban 300 frank, a 2000-nyinél kisebb lakosságú városban 35 frank stb., az utolsó vagyis 8-ik osztályba sorozott iparüzletek változatlan tétele pedig a 100,000-nél népesebb városokban 12 frank, s a 2000-nél kevesebb lakosságú városokban 2 frank ; b) egy kivételes tarifa szerint, mely alá némely kivételes természetű egyedáruságszerű üzletek, mint pl. a bankári s börzeügynöki üzletek tartoznak Az ezekre megállapított változatlan tétel különbözik minden egyes üzletre nézve. Által ános elvül csak az szolgál, hogy ezen kivételes iparok változatlan tétele is a városok népszáma arányában szabatik meg, hol ezen üzletek gyakoroltatnak. A legnagyobb tétel 1000 fr., a legkisebb 10 frank ; c) végül egy külön tarifa szerint, gyárakra, ipartelepekre, melyeknek fontosága nem azon hely lakosságának számától tételezhető fel, hol azok gyakoroltatnak, hanem inkább az üzleti befektetések s munkások számától. Ezekre nézve a változatlan tétel, tekintet nélkül aira, hogy számos vagy kevés lelket számláló községekben folytattatnak-e, a munkások száma, üzleti eszközök, kémények s egyéb előállítási szerekhez képest, állapittatik meg. Az adóköteles iparok táblázatokba vannak foglalva s egyenként névszerint megnevezve, Azon üzletek és mesterségek, melyek a táblázatokban elő nem fordulnak, azért nem adómentek. Ezeknél a változatlan tétel az egyenes adók igazgatójának javaslatára a megyefőnök rendelete által analógia segélyével állapittatik meg. Az adóköteles üzleteket magukban foglaló táblázatokban megerősites végett minden ötödik évben a törvényhozótestület elé terjesztetnek. Azon üzletekre vonatkozólag, melyeknek illetménye a lakosság számához alkalmazkodik, mindenkor a legutolsó népszámlálás eredménye tekintetik irányadónak. Ha azonban ezen népszámlálás folytán a község az eddiginél magasabb osztályba jutna, az első 5 esztendőben a változatlan illetmény csak felével emelendő. Magától értetődik azonban, hogy itt a lakosság számának csak is természetszerint FŐRENDI IROMÁNYOK IV. 1872/5. 21
