Főrendiházi irományok, 1872. IV. kötet • 205-237. sz.
Irományszámok - 1872-205
CCV. SZÁM. 159 Legalább 15 éven át üresen hevert területeknek földadója, ha ezek újból müvelés alá bocsáttattak, fóltöretésüktől számított 10 évig nem emeltetik. Ha azonban azok szőlővel, szeder- vagy más gyümölcsfákkal lettek beültetve, ez esetben a kedvezményben 20 éven át részesülnek. A 10 éven át parlagon hevert földek adóilletménye, ha ezek utóbb egyéb mint gyümölcsfákkal lettek beültetve, vagy bevetve, a bevetés vagy beültetéstől véve 30 évig növekedni nem fog. Ha egyéb művelési ág alatt volt területek szőlőtőkékkel vagy gyümölcsfákkal ültettetnek be, ez esetben az első 15 évben többre nem becsülhetők, mint előbbi művelési águknak megfelelő hasonértékü be nem ültetett területek. Ha azonban a beültetés egyéb fákkal eszközöltetett, ugy az illető földek csakis a hasonértékü területek egy negyed részére becsülendők. A hegyek lejtőin és csúcsán, valamint a tenger mellékeken eszközlött faültetvények 30 évig adómentek. Az újból épített házak, gyárak, malmok és egyébb gyártelepek telekadót csakis a felépültöktől számított 3-ik évtől kezdve fizetnek. Az általuk elfoglalva tartott terület után azonban az addig járt adó továbbra is fizetendő. — Ugyanez áll azon háztulajdonosra nézve is, ki épületére 1 vagy 2 emeletet rakott; de csakis az uj építményre nézve. A katasteri müveleteket illetőleg először u. i. 1803-ban a művelési ágaknak községenkint nagyban becslésével tettek kísérletet, s ez alapokon alapították meg a községek által viselendő földadó-contingenst. E rendszer fogyatkozásai azonban csakhamar kitűntek. Birtokrészletenkinti becsléshez fordultak tehát, melynél követendő elveket és eljárást az 1807. évi September hó 15-kén kelt törvény szabályozza. E szerint a katasteri müveletek két főrészből állanak, u. m. a felmérésből és a tiszta hozadék kinyomozásából. A felmérést hasonló elvek és szabályok mellett eszközlék, mint a melyek az u. n. állandó katasterre nézve Ausztriában s nálunk is érvényben vannak. A felméréseket megkezdték 1807-ben s befejezték 1840-ben; ujabban azonban, mint alább látandjuk, a községi határok újból mérettetnek fel. A tiszta hozadék kinyomozása, vagyis a becslés csupán községenkint történik s háromféle műveletből áll, u. m. az osztályozásból (classification), osztálybasorozásból (classement) és a jövedelmi fokozatok (tarif des évaluation) felállításából. Az osztályozást 5 birtokos végzi, kik közül hármat a birtokosok választanak, kettőt a községi tanács nevez ki. Az osztályozás abból áll, hogy az egyes művelési ágak minőségük szerint osztályoztatnak. Ily minőségi osztály földbirtokokra nézve legfelebb 5 állitható fel. A minőségi osztályok megjelölésére mintaterek jelöltetnek ki. Városokban és nagyobb községekben a házak nem osztályoztatnak, hanem egyenkint becsültetnek meg. Ez meglévén, a földsorozók (classificateurs) a felállított mintaterek nyomán a megfelelő osztályokba sorozzák az egyes birtokrészeket. Az osztálybasorozás után következik a tarifa felállítása, vagyis a művelési ágakban mutatkozó minőségű osztályok tiszta hozadékának birtokrészletenkinti becslése. Ezt a községtanács s a tanácstagok számával egyenlő számú legnagyobb birtokosok által együttesen választott becslők végzik. A birtokosok felszólalhatnak az osztálybasorozás (classement) ellen az illetékes közigazgatási bíróság előtt (par la voie contentieuse), az osztályozás és a tarifa ellen azonban csak közigazgatási utón (recours administratif.) A házakra nézve a becslést minden tizedik évben revidiálni kellene, de ez csak nagy ritkán történik.