Főrendiházi irományok, 1872. IV. kötet • 205-237. sz.
Irományszámok - 1872-205
152 CCV. SZÁM. A változékony jövedelmeknél a június 30-án befejezett év jövedelme vallandó be ; ha pedig az üzlet egy évig még nem áll, a jövedelem a fennállási időre számíttatik. Az évközben megszűnt jövedelmeknél a megszűnés napja, a bevallási ivbe beírandó. Üzlet és iparjövedelmek bevallásánál a munkabérek levonhatók. Hasonlókép levonathatnak a többi gyártási költségek is. Nem tekinthetők azonban ilyekül azok, melyek az épület értékének emelésére, vagy a gépek munkaerejének fokozására fordíttattak. Szintén nem tekinthetők gyártási költségekül, s le nem vonhatók az üzletbe fektetett tőkék kamatjai, vagy az adózónak és hozzátartozóinak az üzletbe fektetett saját munkájuk értéke. Az adózók egyszersmind bevallják évi kamatterheiket is, s ha azok kellőleg igazolvák, s a hitelező személye és lakhelye is megneveztetett, a jövedelemből levonathatiiak. Ez esetben kijelölendő a jogügylet, melyből a teher származik, valamint a jövedelemág, a melyből azt levonatni óhajtják. Ha azon adózók, kiknek jövedelmi adója levonás utján szedetik be, 400 lirát meghaladó egyéb jövedelmekkel is birnak, utóbbi jövedelmeiket tartoznak bevallani. Oly társas vállalkozások, melyek az egyes részesek egyéniségétől eltekintve külön társasági jövedelemmel birnak, ezen vállalati jövedelmüket vallják be. A nyerészkedési czéllal nem biró társaságok külön jövedelem hián) T ában lévén, bevallással sem tartoznak. Collectiv-társaságok egy adózó gyanánt tekintetnek, fönmaradván azonban a társak egyetemleges fizetési kötelezettsége. Tartományok, községek, takarékpénztárak, részvénytársaságok, biztositó és kölcsönösen biztositó társaságok, névtelen társaságok és egyéb erkölcsi személyek tartoznak külön bevallani : a) saját jövedelmüket ; b) az általuk kibocsátott kötvények kamatjait ; c) az általuk kiszolgáltatott fizetéseket és nyugdijakat, a mennyiben 400 lirát meghaladnak. A jövedelemből azon összegek, melyek a társak között bármi czímen elosztatnak, vagy az üzleti, avagy tartaléktőke gyarapítására fordíttatnak, levonásba nem hozhatók. A bevallás mindenkor azon községben eszközlendő, melyben az adózó lakik, vagy a melyben a társas vállalat székhelye van. Az adórónok a bevallási iveket kézhez vévén, a következő munkálatokat eszközli : a) az adózók jegyzékében megjelöli az adózókat, kik bevallásaikat, illetőleg jövedelemkiigazításukat beadták, s a kiknek bevallásaik már az előző évről vannak ; &) a jegyzékekben újonnan előforduló adózókra nézve a bevallási iveket elkéri azon kerület adórónolíától, a hol az előző évben megadóztatva voltak ; c) a bevallási ivek egyes tételeit megvizsgálja és szükség esetében kiigazítja; d) az adózókra nézve, kik bevallásukat elmulasztották, azt hivatalból eszközli ; e) egybeállítja az adózók jegyzékét, kik nem az ő kerületében veendők fel az adólajstromba, s e jegyzéket téritvény mellett az illető adórónokhoz átetszi ; /) minden egyes adózónak különböző bevallási iveit és jövedelem-kiigazításait egybegyűjti és a bevallásokat községenkint betűrendben csoportosítja. E munkálatokat megtévén, az adórónok minden egyes adózó jövedelmének megállapításához s a szükséges levonások eszközléséhez fog. Mielőtt az adórónok az évenkinti terhek levonását eszközölné, ha a bevallásból kitűnik, hogy adós és hitelező egy adókeriiletben laknak, meggyőződést szerez magának az iránt, ha vájjon bevallott tehertétel az igazságnak megfelel-e? Valamint az iránt is, vájjon a hitelező azt az adós által bemon-
