Főrendiházi irományok, 1872. III. kötet • 157-204. sz.

Irományszámok - 1872-162

U CLXn.SZÁM. Àzon javaslatok, melyek az Összes, ugy egyenes, mint közvetett adók kivetésének, kezelésének, behajtásának a központi kormánytól elválasztását, a horvát kormány részéről átvételét, sőt az egyenes adókra nézve még a törvényhozás közösségének is megszüntetését, az államjavak kezelésének elkülönítését, az azok feletti rendelkezésnek a közös országgyűlés illetősége alól kivételét hozzák inditványba : az egész adórendszer közösségének megszüntetését, s HorvátSzlavonországok pénzügyeinek teljes fiiggetlenitését jelentik. . A. horvát-szlavón pénzügyeknek ily iránybani elválasztása a bizottság véleménye szerint, nem egyeztethető össze azon elvekkel, melyek sarkkövét és alapját képezik azon államjogi viszonynak, a mely Magyarország és HorvátSzlavonország között fennáll. Az adórendszer közössége és a pénzügyek összetartozósága ugy a törvényhozás, mint a kormányzat terén az 1868: XXX. törvény czikknek és az abban körülirt uniokapcsolatnak egyik legfőbb alapelvét képezi. Az országos bizottság a pénzügyek kettéválasztásában azon kapcsolat meglazitását látja, melyek Horvát-Szlavonországokat és Magyarországot Összefűzik, mert gyengítve látja szent István koronája országainak állami egységét, melyet a pénzügyek közössége erősebb kifejezésre juttat és hatalmasabbá tesz. A pénzügyek elválasztása oly állapotokat teremthet, a melyekre alkalmat adni nem fekszik sem Magyarországnak, sem a társországoknak jól felfogott érdekében. Magyarországra nézve a pénzügyek megállapított közössége nyújt biztosítékot az iránt, hogy Horvát-Szlavonországok ha nem is a törvényes arányhoz képest, a mit erejük meg nem enged, valósággal hozzájárulnak azon kiadásokhoz, melyek Magyarország és a társországok között közösek. A pénzügyek közössége nyújt biztosítékot azon kötelezettségek teljesítésére nézve is, melyeket a magyar korona országai a monarchia másik állama ő Felsége többi országai és királyságai irányában vállaltak s a melyeknek teljesítéséért mint Össz-állam kezeskednek. De midőn a pénzügyek közössége oly biztosítékokat nyújt, melyeket az össz-államra saját érdekében s a monarchia másik állama irányában vállalt kötelezettségekkel szemben nem nélkülözhet : ugyanazon közössége a pénzügyeknek egyszersmind nagy előnyöket foglal magában Horvát-Szlavonországokra nézve is. A négyes albizottság munkálatában tett számitások ugyanis világosan kiderítették azt, hogy az 1869--1870—1871-ik években összesen 7.715,009 frttal pótolta Magyarország azon összegeket, melyekkel az adóképesség alapján kiszámított és igy egyedül igazságos helyes és más alapra nem helyezhető törvényes hozzájárulási arány szerint Horvát-Szlavonországok a közös kiadásokhoz járulni tartoztak volna. Ha Horvát-Szlavonországok a valóságos hozzájárulási arány szerint lennének kénytelenek tényleg beszolgáltatni a közös költségekből reájok eső összeget, nem bírnák e terhét elviselni. Csak a pénzügyek közössége és a fennálló pénzügyi egyezmény azon alapeszméjének fentartása, mely szerint Horvát-Szlavonországoknak belszükségleteik fedezésére jövedelmeik bizonyos százaléka bocsáttatik rendelkezésére, az a mi Horvát-Szlavonországokat túlterheltetés ellen biztosítja s azoknak valóságos érdekeit és minden körülményék között leginkább megóvni képes.