Főrendiházi irományok, 1872. III. kötet • 157-204. sz.
Irományszámok - 1872-162
92 CLXII. SZÁM. Tisztelt horvát-szlavón országos küldöttség! A magyar országos bizottság őszinte örömmel győződött meg a t. horvát-szlavón küldöttségnek folyó évi Junius hó 25-én a magyar országos bizottság folyó évi június hó 17-én átküldött válaszára kelt viszonválaszából, hogy a t. horvát-szlavón küldöttségnek ezen hivatalos átirata és nyilatkozata szerint is azon nagy különbségek, melyek a két országos bizottság nézetei között kezdetben fenforogtak, ma már a szóbeli közös értekezletekben minden oldalról kimerítő leg folytatott kölcsönös eszmecsere következtében nagy részben ki vannak egyenlítve: és igy az 1868: XXX. törvényczikk azon szakaszai, melyeknek módosításáról a t horvát-szlavón küldöttség ezen hivatalos nyilatkozata szerint is többé már nincs szó, akként tekintendők, hogy azoknak további változatlan fentartása a két országos bizottság között a vita tárgyát többé nem képezi. A magyar országos bizottság ezen körülménynek constatálását azon megjegyzéssel kiséri, hogy a június 17-én kelt válaszba szóbeli értekezletek eredményeit azért vette fel, mert indokoltnak látta a tárgyalás folyamát azon stádiumban felfogni, melyben az a válasz keltekor az országos bizottság felfogása szerint létezett. Ezért emelte ki a tárgyalások siettetése czéljából a kölcsönös eszmecsere oly eredményeit, melyek a fenforgó kérdéseknek kölcsönösen megnyugtató megoldását leginkább képesek voltak biztosítani; a bizottság azonban ezen okból a folyó hó 17-iki válaszban, mely nem jegyzőkönyvét képezte azon tanácskozásoknak , csak azon pontokra szorítkozott, melyek az egyetértés létrejöttének eredményétől feltételezetten, bár mégis szóbeli utoh történt közös megállapodások eredményeinek voltak már tekinthetők. A magyar országos bizottság a t. horvát-szlavón küldöttség ezen viszonválaszára tehetne észrevételeket, de nem tartja czélra vezetőnek a tárgyalások mai állása mellett ujabb izenet-váltások által a tárgyalások befejezését késleltetni, azért az országos bizottság kijelentve, hogyragaszkodik afolyó hó 17-én kelt válaszban előadottakhoz, nevezetesen azokhoz is, a melyek a közösterhekhezvaló hozzájárulásikulcs azonosságára és egyedül helyességére nézve azon válaszban, és az országos bizottság négyes albizottságának ahhoz mellékelt munkálatában előadattak: nem bocsátkozik a viszonválasz egyes pontjainak és a még fenforgó különbségeknek fejtegetésébe,- mert teljesen osztja at. horvát-szlavón küldöttség azon nézetét és reményét, hogy a még fenforgó eltéréseknek kölcsönös és megnyugtató kiegyenlítésére sokkal inkább czélra vezet a magán értekezletben folytatandó eszmecsere útja, melyet a t. horvát-szlavón küldöttség is a viszon-válaszbau is javaslatba hoz. A magyar országos bizottság tehát a t. horvát-szlavón küldöttség kivánatához járulva a t. horvát-szlavón küldöttséget ezennel meghívja egy folyó hó 26-án d. u. 4 órakor megtartandó közös értekezletre. Ezen magán értekezlet eredményei, — ha az óhajtott egyetértés minden pontra nézve létre jöhet, — a két bizottság által kiküldendő kisebb választmány által formuláztatván és mindegyik országos bizottság részéről egyetértőleg és egyenlően megállapittatváu, azután az országos bizottságok együttes ülésében elfogadtathatnának és hitelesíttethetnének. Kelt Budapesten, 1873. évi június 28-án. Széli Kálmán s. k., a horvát Ügyben kiküldött magyar országos bizottság jegyzője.
