Főrendiházi irományok, 1872. II. kötet • 80-156. sz.
Irományszámok - 1872-153
CLIII. SZÁM. 495 Melléklet a 1S3. számú irományhoz. Indokolás. A honvédség évi rendes fegyvergyakorlatainál, az egyes honvédek oktatásának szem előtt tartása mellett, különös gond forditandó arra is, hogy a zászlóaljak és lovas-századok ne csak mint Önálló egyes csapatrészek gyakoroltassanak, — hanem hogy azok, valamint parancsnokaik is azon szereppel, mely nekik a harczrendben leendő beosztatásuk esetére jutand, eleve megismerkedhessenek. Ahhoz, hogy valamely hadsereg a harcz mezején sikert arathasson : mellőzhetlenül szükséges annak elemei között a szoros Összetartozás és együttes működés tudata és eszméje, mely csakis akkor hathatja át a sereg minden részét, ha az emiitett kettős követelmény kellő figyelembevétele által, az egyes csapatoknak már békeidőbeli gyakorlatai lehető Összhangzásba hozatnak a hadiiletben előforduló viszonyokkal. E fölfogás már az 1868. évi XLI. törvényczikk alkotásakor is érvényre emelkedett az által, hogy a 14. §. értelmében ezen gyakorlatok 2 és 3 heti tartammal fölváltva, mint század- vagy zászlóalj-gyakorlatok rendszeresittettek ; ezen fölül még követeltetvén, hogy az egyes csapatrészek minden második évben váltakozva, a sorhádtestek nagyobb fegyvergyakorlataiban is részt vegyenek. Azonban bár a törvény ebbeli rendelete a követelményeknek elvileg megfelel is : mindazáltal a gyakorlatok tartamának megváltoztatása több fontos okból mutatkozik szükségesnek, — ugymint : 1-ször : a ruházati és felszerelési készletek biztosabb elhelyezése s a kezelés egyszerűsítése czéljából a zászlóaljak székhelyén levén raktározva*: a különleges század-gyakorlatok ezen körülménynél fogva nem voltak megtarthatók, és elkerülheti ennek mutatkozott, hogy a legénység minden évben a zászlóaljak székhelyére hivassék be ; 2-szor : a honvéd-zászlóaljak s lovasszázadok a jelenkori béke és hadi szolgálat igényeinek megfelelőleg, négyenként gyalog-dandárokba s lovasosztályokba vannak beosztva, s kivánatos, hogy jövőre, az ujabbb hadviselés és harezrend elveihez képest, a gyakorlatok czéljából leendő összpontosításoknál is a gyalog-dandárok s lovasosztályok vétessenek harczászati cgységekül ; 3-szor: végre még azon okból is, minthogy az 1868. évi XLI. törvényezikk 14. §-ában kitűzött időszakok, — tekintettel az ország terjedelmére s ennek népességi, valamint a honvédség elhelyezési viszonyaira, -— oly rövid tartamra szabvák ki, hogy összpontosítások alkalmával a menetek több időt vesznek igénybe, mint a mennyit a gyakorlati idő czélszerü beosztása megengedhetővé tenne. Így p. o. a tapasztalat és egyszerű számítás kitünteti? hogy, ha a zászlóalj aktiak csak dandárokba egyesítése szándékoltatnék is a dandár-területek középpontjaira : a zászlóaljaknak mégis többnyire 2—3 napi menetekre volna szükségük; ezen utat tehát oda ós vissza, továbbá a menet folytán elkerülhetlenné váló egy sztíunapot számitva, — e czélra a föl- és leszerelésre kívántató időn fölül, 5 egész 7 nap, azaz a gyakorlatidőnek Vá, illetőleg T /a része vétetik igénybe.
