Főrendiházi irományok, 1872. II. kötet • 80-156. sz.
Irományszámok - 1872-87
104 LXXXVII. SZÁM. Melléklet a 87* számú irományhoz. Indokok a telepitvényekről szőlő törvényjavaslathoz. A múlt országgyűlés elé terjesztett, azonban el nem intéztethetett törvényjavaslatok között van az is, melynek tárgyát a telepitvények, illetőleg a földtulajdonos és a telepitvényesek közötti viszony szabályozása képezi. Ezen törvényjavaslat a képviselőház által némi módositásokkal elfogadtatván, a főrendi ház által azonban több irányban módosittatván : a módositott szöveg a képviselőház osztályainak, s az osztályok előadóiból alakult központi bizottságnak tárgyalásain keresztül ment, s ez utóbbi által folyó évi február hó 27-én kelt jelentéssel némely irály változásoknak javaslatba hozatala mellett a képviselőház elé terjesztetett. Az országgyűlés feloszlatása után a kormány ujolag tárgyalás alá vévén ezen törvényjavaslatot : elvileg hozzájárult a főrendi ház által tett, s mind a képviselőház osztályai, mind pedig az ezek előadóiból alakult központi bizottság által elfogadott változtatásokhoz. Ennek folytán a telepitvényekről szóló törvényjavaslat, — melyet ez alkalommal benyújtani szerencsém van: elvben és lényegben azonos azzal, melynek elfogadását az előbbeni országgyűlés képviselőházának központi bizottsága javaslatba hozta. A kérdés megoldásának szüksége ma épen ugy áll fenn, mint akkor, midőn az előbbeni javaslat a kormány által előterjesztetett; sőt a legfokozottabb kifejezést nyert e szükség az által: hogy az e tárgyban hozandó törvényhozási intézkedés mellŐzhetetlensége nemcsak a kormány, hanem a törvényhozás mindkét háza által is nyíltan elismertetett. Ehhez járul, hogy a kérdéses ügy már hosszabb idő óta foglalkoztatván a törvényhozást, ezalatt az érdekeltek jövendő állapotuk tekintetében némi bizonytalanságnak tétettek ki, különböző remények vagy aggodalmak ébresztettek fel bennök, mely helyzet — a viszony consolidatióját, s a törvény véglegesen döntő határozatának mielőbbi bekövetkezését a törvényhozási politika exegentiájává teszi. Az elv, — melye n a t Ö r v é n y j a v a s 1 a t al.a p u 1, mely annak sarkkövét és intézkedésiéinek határvonalát képezi : ugyanaz, — mely annak létindokául szolgál, tudniillik a szükség elve. Ebben találja igazolását a törvényjavaslat beterjesztése : de ez körvonalozza egyszersmind az egyes intézkedések határait is. Tovább terjedni, mint ez a szükség által, kijelölve van : a leggondosabb kiméletet érdemlő nagy érdekek, sőt a jog elvének megsértése nélkül nem lehetett. A törvényjavaslat elfogadása esetében biztosítva lesz az állam, hogy a létező községek, a földtulajdonosnak egyoldalú cselekménye által nem szüntethetnek meg ; de másrészről a földtulajdonos joga is hatályosan és kellőleg oltalmaztatik, ugy, hogy a törvényjavaslatban foglalt intézkedések a legkíméletesebb összeegyeztetését képezik azon különböző tekinteteknek, melyek a telepitvények természetének: vizsgálatánál és elemzésénél érvényesülnek.
