Főrendiházi irományok, 1872. II. kötet • 80-156. sz.

Irományszámok - 1872-86

LXXXVI. SZÁM. 99 Melléjeiét a 86. számú irományhoz. Indokolás. Miután elvitázhatlan tény, hogy a hadsereg sikerteljes működésének biztossága nem egyedül annak az átalános védkötelezettség alapján kiállított nagy számerejétől, hanem kiválóan harczkészségétöl és gyors mozgósithatásától is feltételeztetik : szükséges, hogy mindazon eszközök, melyek a hadi fölszereléshez megkívántatnak, s ezek között első sorban a lovak — jó eleve biztosittassanak és gyorsan beszereztethessenek. E tekintetből a hadsereg mozgósítása esetében szükséges lovak beszerzésére nézve eddig követett eljárás oly hosszadalmas és czéliránytalan, hogy annak további fentartása mellett — az ujabbkori hadjáratokból vonható tanúság szerint — más államok hadseregeivel, mozgósítási gyorsaságban lépést nem tarthatunk ; — mert mig ott, hol a tulajdonosok községenként állítják elő lovaikat, a szükséglet néhány nap alatt fedezhető, addig itt a beszerzés — ha szállítók közvetítésével eszközöltetik, -—legalább is ugyanannyi hetet igénylene. De pénzügyi és nemzetgazdászati érdekek is egyaránt az eddig gyakorlott eljárás ellen szólanak ; mert —7. .. ' a) a beszerzési eljárás hosszadalmasságánál fogva, milliók fordittatnak a részben már bevásárlóit, de tényleg még szolgálatra nem forditott lovak eltartására, s gondjuk viselése czéljából már jóval előbb beszólított legénység élelmezésére, — és b) mert mig az oly állam, melyben a lovak kisajátítás utján szereztetnek be, azoknak kiállittatását, — mely rendszerint a háborúra vonatkozó előkészületek legbiztosabb jelének tekintetik, — az utolsó perczekre halaszthatja, — addig ott, hol a beszerzés szállítók utján eszközöltetik, az-'állam':— beállható zavarok ellen magát biztosítandó — a lovakat idő előtt kénytelen beszerezni ; minek folytán az esélyek véletlen fordulatával gyakran oly hátrányos helyzetbe juthat, hogy a drágán bevásárlóit lovakat, anélkül hogy hasznukat vette volna, tetemes veszteséggel kell eladnia ; — végre mert c) országunk lóbőségénél s lótermelő voltánál fogva, a lovak a tulajdonosok nagyobb részére nézve jövedelmi czikket képeznek, ugy, hogy az eddigi eljárás hiányos volta nemzetgazdászati szempontból nem abban rejlik, mintha ez által a lovak száma káros arányban csökkent volna : űe abban, hogy részben a beszerzésnél követett rendszer hiányai, részben pedig népünknek kevés vállalkozási hajlama következtében a lovaknak a beszerzés idején rendszerint mesterségesen fölcsigázott árából bevett tetemes összegek nagy része nem a lótenyésztők, de oly vállalkozók számára jutott ki, kik azonkivül, hogy az eladásra nézve, mint közvetítők működtek, a lótenyésztés érdekéhez s viszonyaihoz idegenek voltak s maradtak. Mindezeknél fogva ugy ä hadsereg harezképessége czéljából, mint államháztartási és nemzetgazdászati szempontból is, egyaránt kívánatos, — hogy a mozgósítás esetében szükséges lovak közvetlenül a tulajdonosoktól sajátíttassanak ki. A midőn azonban a kormány ezen elvet elfogadta, s annak alapján az itten bemutatott törvényjavaslatot kidolgoztatta, kötelességének ismerte a gyors mozgósítás, valamint a nemzetgaz13*