Főrendiházi irományok, 1872. II. kötet • 80-156. sz.

Irományszámok - 1872-85

96 LXXXV. SZÁM. Figyelembe véve ezenfelül hazai viszonyainknak e tekintetben gyakorlati súlylyal biró jelenségeit, a jelen törvényjavaslatban csak a hivatalszolgai és alsóbbrendű felvigyázói állomások vétetnek igénybe, — és pedig kizárólag csak is a központi és az ezeknek alárendelt, az állampénztárból fizetett hivataloknál, továbbá azon vasúti, gőzhajózási és egyéb vállalatoknál, melyek jövőre fognak engedélyeztetni ; — míg ellenben a köztörvényhatóságoknál az emiitett állomások altisztek részére csak felerészben tartatnak fenn, — az eddig már engedélyezett vasúti, gőzhajózási és más iparvállalatoknál pedig csak annyiban és oly mérvben, a mennyiben engedély-okmányaiknál vagy alapszabályaiknál fogva erre kötelezvék. Ezen alapelvből kiindulva, némely részletekre nézve a következőket jegyzem meg : Az ellenségelőtt vagy a tényleges szolgálatban oly módon megsebesült altisztekre nézve kik további hadiszolgálatra képtelenekké váltak ugyan, de polgári hivatalokra még mindig alkalmasak, — a törvényjavaslat 2. §-ában méltányosság szempontjából szükségesnek tartam kimondani, hogy az ilyeneknél a különben meghatározott szolgálati évek száma ne kivántassék. Minthogy végre a hadsereg és honvédségből évenként kilépő és polgári alkalmazásra igény t tartó altisztek száma, az állam által betölthető állomások mennyiségét kétségen kivül felülmulandja : — szükségesnek láttam javaslatba hozni, hogy az állami segélyben, vagy kamatbiztositásban nem részesülő vasúti és gőzhajózási vállalatok a 4. §. c) pontja alá eső állomásokra jogosult altiszteket alkalmazni az engedély kiadásakor szintén köteleztessenek. Ezek azon jelentékenyebb mozzanatokban, melyeket jelen indokolásomban érinteni akartam ; — a többire nézve szóljon maga a törvényjavaslat, melyet ezennel a tisztelt háznak elfogadásra ajánlok.