Főrendiházi irományok, 1872. I. kötet • 1-79. sz.

Irományszámok - 1872-37

172 XXXVII. SZÁM. a forgalomnak szolgáló intézményekben a lehető egyöntetűséget teszi kivánatossá. — Ezen szel­lemben jártak el küldötteink, midőn csak oly határozatokat javasoltak vagy fogadtak el, melyek­ről föltehető, hogy átalános elfogadásra találandnak, oly javaslatokról pedig, melyek átalános el­fogadása a nemzetközi forgalomban kivihető nem volt, elálltak. Legjobb alkalomnak az egymáshoz közeledésre csakugyan az itt szóban lévő szerződés meg­kötése mutatkozott, mivel a monarchia földrajzi fekvésénél fogva, majdnem kizárólag Németorszá­gon át érintkezik a nyugati államokkal, azon határozatok tehát, melyek a Németországgal való postaforgalomban jutnak érvényre, döntő befolyással kell hogy legyenek összes nemzetközi posta­forgalmunkra. Áttérvén az emiitett anyagi változásokra, elfogadtatott először is súlymértékül az eddigi vám­mérték helyett a tizedes súlyrendszer (5-ik czikk) és az egyszerű levél súlya 15 gramme-ban hatá­roztatott meg (9-ik czikk). Kikötöttük azonban a szerződés zárjegyzőkönyvének 3-ik pontjában, hogy a mig nálunk is a tizedes rendszer behozva nincsen, az eddigi vámmértékkel élhessünk. Az egy­szeri! levélre nézve megállapított súlyegység (15 gramme) már is el van fogadva a Belgiummal, Dániával, Görögországgal, Olaszországgal, Németalfölddel, Svájczczal, Spanyolországgal és az Eszakamerikai Egyesült-Államokkal való nemzetközi forgalmunkban, s alapos kilátás van, hogy az összes nemzetközi forgalomban el fog fogadtatni. Kezdeményezésünk folytán sikerült a levelezési lapok diját a kölcsönös forgalomban is 5 krajczárról 2 krajczárra leszállítani (12-ik czikk), és ez által utat törni azon elvnek, hogy a leve­lezési lapok a közönséges leveleknél olcsóbban szállíttassanak. A levélposta által közvetitett nyomtatványi forgalom csak ujabb időben vergődött nagyobb fontosságra; nem csak a postajövedék, hanem talán még inkább a közművelődés szempontjából. Addig, mig a körülmények e nemére igen megszorító föltételek álltak fön és a dij a külde­mény minden egyes lat súlya után szedetett, a közönség nem igen vehette hasznát a nyújtatni szándékolt kedvezménynek. — 1866. óta lépésenkint enyésztek e megszorítások, — az egyszerű súlytételek mind a belföldi, mind a nemzetközi forgalomban 1 latról 2y 2 latra s illetőleg 40 gramméra emeltettek fel, és a hatás, — kivált fejlettebb országokban — nem is maradt el. — Az igények gondos megfigyelése azonban oda mutatott, hogy a nyomtatványi porto leszállításában nincs még elérve azon határ, mely a nyomtatványi forgalom terjedelmének és fontosságának megfelelne. Leg­inkább azon határozat hatott gátlólag, mely a levélpostán keresztkötés alatt küldhető nyomtatvá­nyok egyenkénti súlyát 15 latra szorította. A bemutatott szerződésben a súly tételek 40 gramméról 50 gramméra, vagy is 3 latra emeltetvén fel, 25%-nyi dijlészállitás eszközöltetett, azonkivül pe­dig megengedtetett, hogy 15 krajczárnyi díjért 250 gramme-on felől is egész 500 gramme, azaz egy font súlyig terjedő nyomtatványok szállíttathassanak a levélpostával (13-ik czikk), mely in­tézkedés által az irodalmi termékek terjedésének rendkivüli könnyítés nyujtatik. A magyar posta­igazgatás képviselője még egyéb általam helyeselt egyszerűsítéseket is indítványozott; de miután azok elfogadása Németország egy részében ez idő szerint a még használatban levő pénznem miatt nehézségre talált volna, megnyugodott egyelőre abban, hogy a szerződés 50-dik czikkében fentartatott az ebbeli későbbi megjegyzés. — A német postaigazgatás képviselői, minthogy az imént jelzett dijlészállitás és könnyités Németországnak ugy belforgalmában, mint számos más országgal váló nemzetközi forgalmában már folyó 1872-dik évi július hó l-jén lépett életbe, erősen ragasz­kodtak ahhoz, hogy a mi uj szerződésünk is folyó évi július l-jén lépjen életbe, annyival inkább, mi­vel a felmondott 1867-dik évi szerződés érvényessége is folyó évi június 30-án járt le. A magyar kormány képviselője, ki ezen határozatot azért nem fogadhatá el, mivel a magyar országgyűlés akkor már együtt nem lévén, a szerződést július 1-je előtt • nem tárgyalhatta volna, a fennállott szerződésnek deczember végéig való meghosszabbítását csak az által érhette el, hogy beleegye­zett, miként az uj szerződés azon határozatai, melyek a közönségre nézve kedvezményt tartalmaz­nak, és a lejárt szerződés keretébe illenek, administrativ utón léptethessenek már július l-jén

Next

/
Thumbnails
Contents