Főrendiházi irományok, 1872. I. kötet • 1-79. sz.

Irományszámok - 1872-36

152 XXXVI. SZÁM. ujabb tőkeszaporitás mellett is positiv állami segély nélkül tovább nem mérkőzhetett a Francziaés Angolország dúsgazdag forrásaiból merítő és ezek politikai túlsúlya és anyagi gyámolitása álial is támogatott idegen vállalatokkal, alig szorul magyarázatra. Az előadott körülmények s azon meggyőződés, hogy a vállalat zilált pénzügyi helyzete agyrészben okvetlenül a Lloydnak állami érdekében tett szolgálataiból fejlődött *), inditák reá 1855. évben 0 Felsége akkori kormányát, hogy némely egyéhb kisebb jelentőségű könnyítések mellett feloldá a Főfolyam hajózása iránti, oly károsnak bizonyult szerződést, miáltal ama szolgálat, melyet a szerződés szerint a haditengerészet teljesített volt a Lloyd költségére, ennek saját kezelésébe ment át; azonfelül pedig az 1851-ben kötött postaszerződés lejártáig, tehát 1855. évtől számítandó 10 évig állandó évi egy millió forintnyi államsegélyt biztosított a vállalat számára azon feltétel mellett, hogy ezen összegbe betudass ék az első kibocsátású 3 millió forintnyi részvénytőke garantirozott 4% kamatja fejében netán fizetendő járulék, hogy kedvezőbb üzleti eredmények beálltával a fentebbi kamatnélküli előlegnek tekintetendő segélyösszeg bizonyos előre meghatározott kulcs szerint lehetőleg törlesztessék, hogy az értéklejegyzések s a tartalék, nyugdíj s. biztosítási alapok növelése szintén előre meghatározott módon rendesen teljesíttessenek, az évi osztalékot a kormány határozza meg, Triest és Konstantinápoly közt gyors-hajózási vonal rendeztessék be, a vállalat szervezete s üzleti rendszabályai pedig czélszerüen átalakíttassanak. Eme segélyezéstől várt javulás reményében az 1855. évi közgyűlés elhatározta a rég tervezett ujabb (tehát IV-dik) 3 millió frtnyi részvénykibocsátását és további 2 millió forintnyi elsőbbségi kölcsön felvételét, s ennek fejében a hajóanyag szükséges szaporítására nézve legott meg is történtek a megrendelések. Úgyde a várt javulás nem állott be. Az üzlet — a fentebb ecsetelt körülmények következtében — oly kedvezőtlenül alakult, hogy már 1856., 1857., 1858. években az értéklejegyzések nem történhettek a megszabott mértékben. A hajógyár építése roppant összegeket (teljes elkészültéig 1860. mintegy 6 millió frtot) emésztett meg, a tőkeszaporitás fejében történt megrendelések után tetemes fizetési kötelezettséggel állt a vállalat szemben, és az uj részvények s uj kölcsön elhelyezése nem sikerült. Szorult helyzetében 1857-ben magas kamat mellett 4 millió forintnyi kölcsönt vett fel az igazgatótanács az osztrák hitelintézettől az állam garantiája mellett s ennek betudása mellett utóbb hat millió forint erejéig résztvett a hitelintézet által kibocsátott sorsolási kölcsönben. Egyúttal — látva, hogy az állandó egy millió frtnyi államsegély a folytonos veszteséggel járó vonalak fentartási költségeit nem fedezi — a fennálló postaszerződésnek azon irányban való módositását kérte, hogy a segélyezés kulcsát a hajók által megjárt tengeri mértföldek száma képezze. Ezen kívánság igazoltságát lehetetlen lévén félreismerni, 1858. deczémber 30-án csakugyan uj szerződés jött létre, mely az 1851. évi szerződésben kikötött idő hátralévő részére, azaz 1864. végéig olykép szabályozta az állam és a Lloydtársulat közti, most már nem merőben segélyezési viszonyt, hogy a szerződésbe foglalt külföldi vonalak fentartása fejében a gyorsmenetü utazásoknál 4 frt 20 kr., a közönséges járatoknál pedig 3 írt 50 krnyi kárpótlás fizettessék a Lloydnak minden megjárt tengeri mértföld után, ellenben a külfölddel váltott levelezésekért eddig a Lloydnak járt tengeri levélporto ez időtől kezdve az államnak maradjon. Az összeg, mely ezen számitás szerint jutott a Lloydnak, megközelítette évenkint a2 millió forintot. Eme jelentékeny járulék, a mint megközelitőleg okvetlenül megfelelt azon szolgálatnak, melyet a vállalat az állam érdekében tett, ugy bizonyára elég is lett volna a vállalat pénzügyi viszonyainak állandó megszilárdítására, ha ez oly tetemes idegen tőkével nem lett volna terhelve. így azonban az 1858. évi kereskedelmi crisis és az olasz-franczia háború kitörése ismét a bukás szélire sodorta, melytől csak * Jegyzet. 1854. évben a triest-alexandriai vonal 317.000 frt veszteséget a Pó-folyam hajózása • 65U.000 „ „ a dalinátiai s albániai vonalak .... 244.000 „ a horvátországi vonal 45.000 „ „ az ancona-brindiei-görögorsz. vonal . . 177.000 „ „ eredményezett.