Főrendiházi irományok, 1872. I. kötet • 1-79. sz.
Irományszámok - 1872-32
138 XXXII. SZÁM. I. melléklet a 32. számú irományhoz. Indokolás. Folyó évi márczius hó 7-én volt szerencsém a tisztelt képviselőháznak egy, a magyar királyi honvédségi Ludovika-Akadémia felállításáról szóló törvényjavaslatot bemutatni, lehetőleg sürgős tárgyalását kérvén. Ennek folytán az rögtön kinyomatott, szétosztatott, s az osztályok és végül a központi bizottság tárgyalásain is keresztülment, s hogy Összes ülésben napirendre nem kerülhetett, — illetőleg hogy törvénynyé akkor nem válhatott : a választási törvényjavaslatnak a lefolyt országgyűlés utolsó ülésszaka végéig kihúzódott tárgyalása gátolta meg. A volt központi bizottság folyó évi márcz. hó 26-án kelt „Jelentésé "-ben, melylyel a LudovikaAkadémiáról szóló ama törvényjavaslatot a képviselőház elé terjesztette, annak szövegezésében némi módosításokat ajánlott volt ; továbbá a Ludovicseum épületének kijavitására, átalakítására, berendezésére, valamint a tervezett honvéd-akadémiának még a folyó 1872-dik évben leendő életbeléptetésére megkívántató költségek engedményezése iránt, — az emiitett javaslat 7-ik §-ában foglalt hitelnyitás helyett — póthitel alakjában szerkesztendő s részemről bemutatandó külön törvényjavaslat beadását véleményezé. Az érintett módosítások inkább csak a szövegezést, mint a lényeget illették, s miután azok elfogadása ellen semmi észrevételem nincs : magamévá teszem azokat, és a törvényjavaslatot most, másod izben az akkori központi bizottság által ajánlott szövegezés szerint terjesztem elő, kivévén, hogy azt egy §-al — a 6-ikkal — megbővitni az azóta kifejlett viszonyok folytán szükségesnek láttam. E szakasz az 1808~ik évi VII. törvényczikknek a Ludovicseum régi szervezetére vonatkozó határozmányait, mint a Ludovika-Akadémia változott szervezetére többé nem alkalmazhatókat, helyezi érvényen kivül, és különösen az idézett t. ez. 18. §-án s az 1836. évi XL. törvényezikken alapuló bemutatási jog szabályozására nézve intézkedik. Azon időben, midőn az emiitett törvényjavaslat készült, a katonai kincstár és az alapítók, illetőleg ezek jogutódai között tárgyalások voltak még folyamatban. E tárgyalások azon alapító-okmányok visszaadására és kicserélésére vonatkoztak, melyeket az alapítók azon alkalommal, midőn ezen alapítványoknak más katonai intézetek javára leendő fordításába beleegyezésöket nyilvánították, a katonai kincstár részére adtak ki, s viszont a katonai kincstártól kaptak. Minthogy azonban a tárgyalások ez idő szerint már legnagyobbrészt befejezvék : halaszthatlannak vélem e jog gyakorlatának módosítására a törvényhozásnak — az 1808. évi VII. t. ez. 18. §-ával biztosított intézkedési jogához képest — az emiitett 6. §. betoldásával már most egyúttal alkalmat nyújtani, s egyszersmind ez által a kormány számára a további eljárásra nézve irányadó határozat hozatalát eszközölni. E módosításra pedig nemcsak azon okból van szükség, minthogy a Ludovika-Akadémia hallgatóinak jellege (azelőtt: növendékek, ma: felavatott honvédek) változott : de azért is, mivel egy-egy hallgató évi eltartási s képeztetési dija, mely az 1808. VII. t. ez. hozatalakor 10,000 frt kamatának felelt meg, s ugyanazért ez idézett törvényben a bemutatási jog gyakorolhatása e mondott tőke-összeghez köttetett, — az 1873-ik évi költségvetési számitások szerint 851 frt 38 krba kerül, és igy az alapítványi tőkék aránylagos fölemelése is mellőzhetlenné vált.
