Főrendiházi irományok, 1869. VI. kötet • 355-436. sz.
Irományszámok - 1869-362
56 CCCLXII. SZÁM. hozatal és némi állandósitás kikötve (33. és 35. §), valamijit a bérszolgák és bérkocsik árszabályzata is köztekinteteknél fogva hatósági befolyás alá van helyezve (34. §). Meg van szüntetve továbbá az eddigi czéh és az abba való belépés kényszere és az iparosok közhasznú czélok elérése végetti társulása a szabadság elvére fektetve (89., 92., 100. §§) a társulati élet szabadon alkotott alapszabályok utján rendezve, a társulatnak peres esetekben a békéltetési eljárás megengedve (89. §.), a társulati ülések állandó biztos álá helyezése pedig megszüntetve. (97. §.) Ezen az egyéni és társulati szabadságból folyó elvek további alkalmazást találnak a törvény azon §§-ban, melyek a gyártulajdonos vagy mester- és a segédszemélyzet, vagy gyári munkás közti viszonyra vonatkoznak. E viszonyok tisztán szabadszerződési alapra fektetvék (42., 59., 64. és 76. §§) kölcsönösen felmondhatok (53., 65., 76. §§), meghatározott esetekben felmondás nélkül is felbonthatók (52., 67., 68. §), de minden rögtöni és jogositatlan felbontás ellen biztositvák (56., 57., 70., 71., 72., 76. §§). A kölcsönös kötelességek szabatosan meg vannak állapítva (44., 45., 48., 49., 60., 62., 63., 66., 73., 74. §§), a munka ideje minemüsége és a telep vagy műhely berendezése ugy szabályozva, hogy Qgy részt a munkások élete és egészsége megóva legyen, másrészt a fiatal tanoncz vagy munkás iskolai kiképeztetése rövidséget ne szenvedjen (41., 44., 45., 46., 47., 60., 73., 81., 82., 83., 87. §§). A gyári munkás azonfölül biztositva van, hogy bérét kellő időben készpénzbe» megkapja s hogy az e részbeni visszaélésektől és megrövidítésektől megóvatik. (84., 85., 86. §§). Ezen az egyéni és társulati működést a szabadság és kölcsönös igazság elvei szerint szabályozó törvényes intézkedésekhez csatlakozik az iparhatósági eljárásról szóló V. fejezet, melyben gondoskodva van arról, hogy az ipar terén oly gyakran előforduló és halasztást nem szenvedő esetek és panaszok első folyamodásban egyes hatósági tisztviselők által gyorsan intéztessenek el, és hogy 2-dik és 3-dik fokban a felfolyamodás nyitva tartassék. A kormány ugy van meggyőződve, hogy tekintve az európai törvényhozások legújabb idevágó intézkedéseit, jelesül az északnémet szövetség iparrendjét, jelen ipartörvény-javaslatában egyrészről színvonalán áll azon vezérlő elveknek, melyekre a mívelt népek iparviszonyaikat fektették, másrészről e főelvek megsértése nélkül mindazon méltányossági tekintetekre volt kellő figyelemmel, melyek IIy átmeneti korszakban hazánk viszonyai közt súlylyal biroak. De meg van győződve arról is a kormány, hogy midőn e törvényjavaslatban határozottan szakitott azon elvekkel, melyek más politikai és nemzetgazdasági viszonyok között jelölték ki egykor a kézműipar irányát, és midőn a nemzeti munkának azon szabad tért biztosította, melylyeí az más országokban már régen rendelkezik, nem csak a fogyasztók, hanem maguk a kézműiparosok valódi érdekeit tartotta szem előtt. Lehetnek egyes elfogultak, kik azt vélik, hogy a XIX. század jelen tizedében, midőn egész Európa egy nagy termelő és fogyasztó piaczczá alakult át, mely a legtökéletesebb közlekedési eszközök segítségével cseréli ki szakadatlanul kölcsönös szükségleteit s folyvást működik a nemzetközi vámok mérsékletén, egyes ország kisebb iparosai a verseny áradata ellen mesterségesen meg védhetők, de a kormánynak IIy téves nézetet osztani és cselekvéseinek alapjául vennie nem szabad. A kézműiparos jelen időben akármelyik országot nevezze is hazájának, a versenyt, melyet Európának szabad gyártermelése és élénk kereskedése fejt ki, nem korlátozásához, hanem ugyanazon, jelesen a tudomány alkalmazásából eredő segédtényezőkhez kell folyamodnia, melyekkel a vele versenyző külnemzetek rendelkeznek. Ezen elvek vezérlették a kormányt a jelen törvényjavaslat megállapításában, és miután bizton reméli, hogy ez elveket a mélyen tisztelt országgyűlés is osztani fogja, tisztelettel kéri a törvényjavaslat elfogadását. Pest, 1869. október 21. Gorove István s. k.
