Főrendiházi irományok, 1869. VI. kötet • 355-436. sz.

Irományszámok - 1869-362

54 CCCLXII SZÁM. Melléklet a 362. számú irományhoz. Ministeri-indokolás. az ipartorvényjavaslat tárgyában. Az iparviszonyok rendszeres szabályozása jelen törvényjavaslat folytán először kerül hazánk törvényhozása elé. Középkori kiváltságok, kormányrendeletek, törvényhatósági és testületi végzések és helybeli szokások képezek régi időktől fogva azon alapot, melyen hazánkban az ipar gyakoroltatott, s mely vidékek, érdekek és iparágak szerint akként különbözött, amint az IIlető vidék és czéh politikai tekintetek segítségével is, kisebb vagy nagyobb kedvezményeket birt a hatalomnál kieszközölni. x\z iparos élet ezen századokig terjedő szakaszát jellemzi az előjog, a verseny lehető kizárása, a munkásosztály hűbérszerü függése, s a haladás iránti közönyösség. Korunknak volt fentartva az ipari foglalkozást ellenkező alapra állitani. Ez alap az emberi erőnek egyesitése, g'óz- és más gépek általi pótlása és támogatása— a munka felosztása s mindezek folytán az iparos-czikkeknek nagybani előállítása, vagyis a gyári üzletnek életbeléptetése. Ez időtől kezdve a gyáriteíep hatalmas versenytársa lett a kis-iparos műhelyének s nem volt állam, mely, tekintve a fogyasztó közönség érdekét és a gyári üzlet nemzetgazdasági fontosságát, ez utóbbit a kis-iparos egyedárúsága érdekében korlátozni merte volna, sőt valamennyi nemzet főfeladatának ismerte, a nyers termékeknek gyári feldolgozását lehetőleg elősegíteni. E megváltozott termelési viszonyok és nemzetgazdasági tekinteteknek hódolt hazánk törvényhozása is, midőn e század derekán az 1840. XVII. törvényczikkben a gyári termelés teljes szabadságát kijelentette — azt mindennemű mesterség segédmunkásainak alkalmazására felhatalmazta, e megállapodások által pedig az iparszabadság elvét nálunk is életbe léptette. A nagy ipari termelés tehát nálunk már 1840 óta a munka- és versenyszabadság alapján megindult — mig a kisebb ipar mindamellett, hogy a versenyt többé nem korlátolhatta, az önálló munka korlátozásának elvét továbbá is alkalmazta. E visszás helyzeten némIIeg segítendő, tisztelt emlékű elődöm, Klauzál ministernek 1848-ki iparszabályzata oly átmeneti intézkedéseket igyekezett életbe léptetni, melyek a gyári termelésnél alkalmazott munkaszabadságot a kézműiparba is átültetni segítették volna : de Klauzál minister rendelete bár a kézműiparos osztály részéről eléggé kedvezően fogadtatott — a bekövetkezett politikai események miatt nem verhetett a gyakorlati életben gyökeret, s a kézműipar egész 1859. évig az absolut hatalom uralma alatt is leginkább az 1848 előtt gyakorlatban volt különféle szabályok szerint intéztetett. 1859. évi deczember 20-án az absolut kormány az ipar-ügyet nyIIt parancs útján egész kiterjedésében szabályozta s e szabályzatot az iparszabadság elvére fektette. Ha ezen fontos lépés alkotmányos utón történt — ha az iparszabadság elve nem akkor léptettetett volna életbe, midőn minden annyi más polgári szabadság el vala nyomva, — ha tehát az ipar-