Főrendiházi irományok, 1869. VI. kötet • 355-436. sz.
Irományszámok - 1869-371
138 CCCLXXI. SZÁM. letét megszüntető intézkedése — mely szerint a nyers jövedelemből UvonliatŐ az adókötelezett fél vesztesége, melyet esetleg hason vagy más iparágnál szenvedett — az ide mellékelt ministeri indokolásban eléggé okadoltan ki levén fejtve, a bizottság a jövedelemadóról szóló törvényjavaslatot kellőleg indokoltnak tartván, azt hasonlag a méltóságos főrendeknek elfogadásra ajánlja. A bor- és húsfogyasztási adóra vonatkozó szabályok 83. és 84. §§-ai helyett a törvényjavaslat igazságosabb és a fogyasztási adó jelenleg dívó kezelésének inkább megfelelő intézkedéseket tartalmazván, a húsipart oly korlát alól menti fel, mely annak növekvését eddigelé részben gatolta. Ugyanis a hústól fizetendő fogyasztási adó kezelését tudvalevőleg nem maga a kincstár, hanem községek vagy bérlők gyakorolják, s igy e szabály a hús-ipar forgalmát nagy mérvben korlátolja, az által, hogy az IIlető iparos kincstári adóbárczát csak ritka esetben tudott magának megszerezni, s ezáltal azon veszélynek tette ki magát, hogy ugyanazon fogyasztási adóczikktől kétszer kellett a fogyasztási adót megfizetnie. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat tehát a hús-ipar előmozdítását czélozván, akként rendelkezik, hogy hiteles bizonyitványkép ne csak kincstári közegek, hanem a magokat megváltott községek és bérlők által kiállított fogyasztási adóbárczák is elfogadtassanak az esetre, ha a fogyasztási adó alá eső czikk egyik helyről a másikra átszállittatnék. A törvényjavaslat egyéb pontjai egyedül a kincstári érdekeket óvó intézkedéseket képezvén, a bizottság e törvényjavaslatot is teljesen indokoltnak tartja, s annak változatlan elfogadását a méltóságos főrendeknek ajánlja. A bélyeg és illetékek valamint a dijak iránti törvényjavaslat oly módosításokat tartalmaz, melyeket részint a kincstár jövedelmei biztositása, részint az IIleték és díjfizetésre kötelezett felek iránti méltányosság tett szükségessé. A váltóktól járó bélyegIIleték eddigi lerovási módjánál a kincstár kijátszása tapasztaltatván, a törvényjavaslat ennek részbeni meggátlását kincstári bélyegzett váltó-iirlapok kiadása által véli elérhetni, oly módon, hogy a váltóktól járó bélyeg és IIleték kizárólag IIyetén űrlapok használata által rovattassék le. A törvényjavaslat 3., 4. és 5-ik §-aiban foglalt határozmányokat a javaslatba hozott rendszabályok következetes keresztülvitele teszi szükségessé. A közúti vaspálya-vállalatok által a személyszállítástól járó Vs krnyi bélyegül eteknek y 4 fcrra való leszállítása — azon okból, mert ezen IIleték a gőzmozdonyu vállalatok által ugyan e czímen fizetendő IIletékhez képest aránylag magas lévén, — teljesen indokolva van ; a törvényjavaslat erre vonatkozó intézkedése ezen leszállítás folytán beálló jövedelem-csökkenést a gőzmozdonyu vaspályák eddigi IIleték-maximumának megszüntetése által pótolja. S végre a közterhek egyenlő viselésének, elvével összhangzólag, a szőnyegen levő törvényjavaslat érvényen kivül helyezi azon szabályrendeletet, mely szerint a névváltoztatásért fizetendő dijaknál a nemes renden levő folyamodó a kérvényre használandó 5 forintnyi bélyeg-IIletéken kivül az engedélyért még külön 105 ftnyi dijt tartozik fizetni, mig ugyanezen díj fizetésére a nemnemes osztálybeli folyamodó nem köteleztetik. Indokolva van továbbá a törvényjavaslat ezen intézkedése még az által is, hogy a névváltoztatási engedély megnyerésénél a nemes renden levő folyamodó ép oly kevéssé részesül kiváltságokban vagy külön jogkedvezményekben, mint a nemnemes. Ezen előadottak alapján a bizottság a bélyeg- és IIleték-, valamint a dijakról fennálló szabályok érvényének meghosszabbítását tárgyazó törvényjavaslatot minden módositás nélkül való elfogadásra ajánlja. Kelt Pesten, 1871. deczember 19-én. Gróf Károlyi György s. k., bizottmányi elnök. Gróf Csáky Gyula s. k., bizottsági előadó.
