Főrendiházi irományok, 1869. IV. kötet • 256-319. sz.
Irományszámok - 1869-258
CCLVIII. SZÁM. 27 Melléklet a 258. számú irományhoz. Indokok az osztrák-magyar monarchia egyrészről, másrészről. 1. Svéd-Norvégország között 1868. évi június 2-ik napján; 2. Olaszország között 1869. évi február 27-ik napján; 3. Francziaország között 1869. évi február 12-ik napján kötött kiadási államegyezségekhez. Az 1867/8-ik évi XII. t. czikk következtében helyreállított állami helyzetünk folytán : Magyarország az őtet érintő' nemzetközi viszonyok megállapításánál cselekvő tényezővé vált, hivatva arra, hogy szempontjait és érdekeit a nemzeteknek egymással való érintkezésében kifejezze s azoknak hatályt is szerezzen. Azon három államegyezség, melyet a kormány ez alkalommal terjeszt a törvényhozás elé : az 1867/8. évi XII. t. ez. 8. §-ban meghatározott módon jött létre s az ezek megkötését megelőző tárgyalások alatt, a magyar kormány érvényesithette mindazon szempontokat, melyeket államjogi helyzetünk, valamint az ország érdekei tűztek eléje. Teljes megnyugvással terjeszti elé a kormány ezen egyezségeket, s nincs kétsége a felől, hogy azokra a törvényhozás jóváhagyását megnyerni szerencsés leend. Mielőtt az egyezségek alapelvei emeltetnének ki, megjelöltetik azon előzetes és alap-kérdés, melylyel a kormánynak foglalkoznia és melynek irányában állást foglalnia kellett, még mielőtt maga a fenforgó egyezség tekintetében nyilatkoznia lehetett volna. Az első kérdést, mely a kormány elhatározását mindenekelőtt igényelte : a kiadás megengedhetŐségének átalános elvi szempontja képezte. Megegyezik-e Magyarország jogi nézetével és érdekével, hogy az ide menekült külföldiek, kik más országban közönséges bűntettet vagy vétséget követtek el, saját vagy más kormányok kívánságára kiadattassanak f E kérdésre utalva volt a kormány különösen az 1843. évi büntető-törvénykönyvi javaslatnak 4-ik §-a által, melyben az mondatik : „más ország közhatalmának senki elitélés vagy megbüntetés végett ki nem adathatik, habár a bűntettet külföldön követte volna is el" A törvényjavaslat ezen czikke merev ellentéte lévén a jelen egyezségeknek, annak szempontjából a kiadási egyezség iránt tárgyalásba sem lehetett volna bocsátkozni ; sot ha a meggyőződés, mely 1843-ban az idézett elvben találta hű kifejezését, mai nap is uralkodnék : a kormány nem számolhatna az egyezségeknek a törvényhozás általi elfogadására. Ily helyzetben minden előny daczára, melyet ilynemű kötések biztosítanak, kötelességének tartotta volna a kormány, azoknak Magyarország nevében s Magyarországra kiterjedő hatálylyal leendő megkötését elhárítani. Azonban figyelembe véve a negyvenes években létezett viszonyokat, valamint a törvényjavaslatban kifejezett eszmének változását más országokban is, melyekben az már régi időktől fogva ural4*
