Főrendiházi irományok, 1869. IV. kötet • 256-319. sz.
Irományszámok - 1869-292
284 CCXCIL SZÁM. Oly telepitvényekre nézve azonban, melyekben a telepes a földbirtokos házát lakja, bárminő legyen a concret viszony egyébkénti természete, a bizottság a tényleges helyzet kényszeritett fentartását a legegyszerűbb jogi s méltányossági fogalmakkal ellenkezőnek tartja. Ezen két eset alapján indokolja a bizottság abbeli véleményét, hogy a mélt. főrendek előtt fekvő törvényjavaslat, illetőleg a moratorium eszméje egyszerű visszautasítás által ne mellőztessék: de a bizottság elvi álláspontjának eddig előadott igazolása magában foglalja már a törvény egyes szakaszaira nézve teendő javaslatok tartalmát is; kijelöli t. i. azon határokat, melyek közt egyedül fogadható el az indítványozott ideiglenes intézkedés. E törvényjavaslatnál ugyanis az alapelvet a részletektől elkülöniteni nem lehet, mert maga az elv elfogadható —vagy el nem fogadható, a mint az a részletekben szabatos körülirást nyer — avagy nem. Ennélfogva a jogügyi bizottság azt csak a már jelzett megszoritások feltétele mellett ajánlhatja elfogadásra a tanácskozás alapjául. A törvényjavaslat imént ecsetelt természetéből öuként folyt a jogügyi bizottságnak feladata az egyes szakaszokra nézve abban állott az, hogy kizárassék minden tág magyarázatu kitétel, illetőleg hogy toldassák meg oly níodon, miszerint egyedül a már előadott esetekre vonható legyen ; továbbá abban, hogy a részben elfogadott moratorium időtartama meghatároztassék és pedig a lehető legrövidebb kiszabással : t. i. az országgyűlés jövő ülésszakának végnapjáig, mely ülésszak alatt a telepitvényesekre vonatkozó végleges törvény létre jöhet. Ezen feladatának a bizottság az által vélt eleget tenni, ha a törvényjavaslat 1. §-ában a „telepit vény es községek" átalános fogalmát a határozott időhöz nem kötött telepitvények a fentebbi 1. pont alatt körvonalozott esetével cseréli fel, mint a melyre egyedül kivánja alkalmaztatni az ideiglenes intézkedést egész kiterjedésében ; mig a fentebbi 2. pont alatt érintett azon esetet, melyben a moratorium csak a lakházak élvezetére vonatkozik, a későbbi szakaszoknak az elsőre történő hivatkozásai miatt, külön (4-ik) szakaszban gondolja elintézendőnek. Ajánlja tehát az 1. §. ekkénti'szövegezését : i. §• „Az állami vagy magánbirtokon levő azon telepitvényes községek, melyekben a települők tulajdon lakházakkal birnak, és melyek telepítése határozott időhöz kötve nem lett : a törvényhozásnak 1872. évi áprilhó 20-ik napjáig teendő végleges intézkedéséig a jelen helyzetben meghagyandók." Ha ezen szövegezés elfogadtatik, kívánatossá válik a 2. §. első és második soraiban előforduló ezen szavaknak: „akár szerződésen, akár gyakorlaton alapuló" — kihagyatása, mint a melyek nagyon tág értelmű és a bizottság által kizáratni kivánt esetekre is vonható hivatkozást tartalmaznak. Midőn a bizottság e szakaszban, nagyobb szabatosság kedvéért, még a bekezdő: „E" szót: „Ilyen" szóval, a 4-ik sorban álló „időig" szót: „határidőig" szóval vélné felcserélendőnek, a 2. §. egyéb kitételeit, ugy mint az egész 3. §-t elfogadtatni javasolja. Negyedik szakasz gyanánt kitétetni kivánja a bizottság a határozott időhez kötött telepitvényekre nézve szükségesnek elismert intézkedést, ily szövegezéssel: 4. §. „Szerződés alapján határozott időre telepitett községek lakosai, külső telkeikre nézve a jelen törvény rendelkezése alá nem esnek, lakházaikból azonban a mennyiben azok a telepitvényesek tulajdonát képezik, az első szakaszban említett intézkedésig el nem mozdíthatók". Az eredeti törvényjavaslat 4. §-a ennek folytán természetszerűleg 5. §-á válnék, és meg volna hagyandó. Kelt Pesten, 1871. évi május hó 14-én. Gróf Cziráky János s. k., bizottsági elnök. Gróf Apponyi Albert s. k., bizottsági jegyző.
