Főrendiházi irományok, 1869. IV. kötet • 256-319. sz.
Irományszámok - 1869-292
2=82 CCXCII. SZÁM. 292. szám. (CX. ÜLÉS 568 JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Jelentése a főrendi ház állcmdó jogügyi bizottságának a telepitvényes községekre vonatkozó ideiglenes intézkedéseket tartalmazó törvényjavaslat tárgyában. Midőn a jogügyi bizottság a főrendi háznak e törvényjavaslat iránti véleményes jelentését előterjeszteni készülne, szükségesnek látja mindenekelőtt kimondani azt, hogy a telepitvényi viszonyok törvény általi tüzetes és végleges szabályozását kivánatosnak ismeri. Azért örömmel üdvözölte volna oly törvényjavaslat beadatását, mely az ide tartozó jogi fogalmak szabatos körülirásáből kiindulva, s ez által minden tág magyarázatot kizárva, a jog és méltányosság, valamint a ^közgazdasági követelmények gondos szemmel tartása mellett, pótolta volna e hézagot, mely mezei birtokviszonyaink rendezésében még fenmaradt. — A jelen törvényjavaslat azonban nem oda czéloz;. hanem azon időre, mely az általunk is óhajtott végleges intézkedésig még eltelend, kisegítőül a jelen tényleges állapot kényszeritett fentartását — vagyis moratóriumot kivan alkalmazni. Nem lévén az állam hivatása a magánjogok felett kényuralmat gyakorolni, hanem igenis azokat oltalmazni, a moratorium nevezetű végeszköz csak kivételes és válságos viszonyokban találja igazolását; viszonyokban, hol az alaki jog rendes folyama alatt oly sújtó hatást gyakorolna a nép vagy valamely néposztály mellőzhetlen életérdekeire, hogy az abból eredő összeütközés még nagyobb mértékű megingatását eredményezné a nép jogérzetének, mint a minő a moratorium eszméjéből elkerülhetlenül foly. Mindazon esetekben, melyekre ezen elvi szempont nem alkalmazható, a moratorium Önkény, mely ép onnan jő, hol a jog oltalmát keresi. Ebből következik, hogy még akkor is, midőn a jog folyamának felfüggesztése a körülmények kényszere által igazoltatik, annak jogosultsága csak addig terjed, a meddig a helyzet parancsoló válsága : s ha ezen legszorosabban értelmezendő határok közt a moratorium mint szükséges rósz elfogadandó is, nem engedhető meg ily kényes tárgyban a törvényhozási kitételek semmi határozatlansága vagy indokolatlan kiterjesztésekre alkalmat adó átalánossága. Ezen hozzáférhetlen jogi alapelv lelkiismeretes szemmeltartására intenek még különösen hazánk jelen állapotai, és pedig kettős irányban. Először ugyanis nem szabad szem elöl tévesztenünk azt, hogy Magyarországban még mindig foly a mezei birtokviszonyok átalakulásának nagyszerű processusa; részint az által, hogy a hűbéri s avval rokon természetű viszonyok végleges megszüntetése, illetőleg átalakítása törvényhozási működésünk egyik főanyagát képezi ; részint pedig ama számos és végtelenségig különböző magánegyezségek utján, melyek az érdeklettek által hason czélból köttettek s folyvást köttetnek. Ily átalakulás valódi tüzpróbáját képezi a nép egészséges jog érzetének, mely bárminő szilárd és ép legyen, bizonyos izgatottság, vagy legalább minden izgató behatás irányábani nagyobb fogékonyság az emiitett körülmények mellőzhetlen folyományaként okvetlen fog tapasztaltatni; egy okkal több, mely a törvényhozót óvatosságra inti, nehogy saját rendelkezései ép a jogellenes áramlatokat öregbitsék. Másodszor pedig szemmel tartandók hazánk sajátságos közgazdasági és népességi viszonyai, melyek folytán sok helyütt a telepítés képezi az okszerű gazdálkodás egyedül lehető alapját. Ezen viszonyok oly közismeretnek, hogy azoknak minden bővebb magyarázgatását mellőzve, csak arra
