Főrendiházi irományok, 1869. IV. kötet • 256-319. sz.

Irományszámok - 1869-291

CCXCL SZÁM. 273 Ez esetben azonban a használat módja és a távírás dijának az engedélyes s az állam közti meg­osztása külön egyezmény által fog szabályoztatni. Hasonlóan kölcsönös egyezmény utján állapittatnak meg azon feltételek is, melyek alatt az állam a vasút üzleti vezetékek felépítését, ugy szintén azon évi átalány mennyisége is, melyért az a kész vezetékek jókarban tartását huzal - mértföldenként magára vállalja. Ha a vaspálya - töltés szélesbitése vagy más helyre való tétele, vagy az engedélyes bárminemű érdeke, a már meglevő távírda - vezetékeknek kimozditáaát s máshová áthelyezését tenné szükségessé, akkor ugy a saját, mint az állami vezetékek áttételének összes költségeit az engedélyes köteles viselni. 9. §. A személy - és áruszállítási bérek iránt határoztatik, hogy az állami kamatbiztositás igény­bevételének egész ideje alatt azok meghatározására a kormány dönti) befolyást gyakorland, azon meg­jegyzéssel azonban, hogy ezen szállítási bérek leszállilitása nem terjedhet ki annyira, hogy az által a pálya üzleti s fentartási költségének fedezése veszélyeztessék. Azon időponttól kezdve pedig, midőn az engedélyes az államkamatbiztositást többé igénybe nem veendi, a szállítási bérek felemelése csak a kormány egyenes beleegyezésével történhetik. Ha a vasúti szállítási dijakat a törvényhozás akármikor szabályozni fogja, a díjszabályzat ezen engedélyezett pályára is teljesen érvényben lesz. 10. §­Az engedélyesnek megengedtetik, hogy a szedendő szállítási dijakat belföldi ezüstpénzben számítsa, olyképen, hogy az árkelet tekintetbe vételével járó illetékeket országos értékben tartozzék elfogadni. Az árszabás átszámítása országos értékre a kormány ellenőrzése mellett az engedélyes meg­keresése vagy a kormány rendelkezése folytán, hónapról hónapra a közvetlen múlt hóbeli átlagos ezüst­árkelet szerint fog eszközöltetni. 11. §. A 9. §• értelmében, akar a kormány által megszabott, akár pedig a kormány kívánságára az engedélyes hozzájárulásával meghatározott árszabások az engedélyes által időközben leszállíthatok, egészben, vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vonal hoszzában, vagy csak a pálya egyes vonalszakaira, egyik vagy mind a két irányban, minden szállítási távolságra egyenlően, vagy növek­vésök esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabások az elöbbeni mértékre ismét felemelhetők, de csak három havi alkalmazásuk után. E tekintetben egyébiránt joga van a kormánynak, a tariffákat szabályozni. Ha egy szállító , vagy rakomány-vállalkozó bizonyos feltételek alatt fuvarbér-leszsllitásban, vagy más kedvezményekben részesül, ugy ezekben részesíteni kell minden szállítót s vállalkozót, ki ugyanazon feltételeket elfogadja olyképen, hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassék, Mindezen kedvezmények színleges arterites (refactio) alakjában sem járhatnak. 12. §. Az élelmi szereknek a belföldön beállott rendkívüli drágasága esetére joga van a kormánynak, azok szállítási bérét a drágaság tartamára a maximai árszabás feléig leszállítani. §. 13. A katona - szállítás leszállított árszabások szerinreszközlendő, és pedig egyrészt a hadügy­ministerium, másrészt a szab. Ferdinand északi-vaspályatársaság közt 1868. évi június 18-án megkötött egyezmény alapján, melynek szabályai ezen engedélyokmány kiegészítő részét képezik. FŐRENDI IROMÁNYOK. 1871. IV. 35

Next

/
Thumbnails
Contents