Főrendiházi irományok, 1869. IV. kötet • 256-319. sz.
Irományszámok - 1869-281
CCLXXXI. SZÁM. 229 A legelő elkülönítésének hosszas gyakorlattal szentesitett törvények s ezekkel Összhangzó szabályok értelmében való rendezésében. Felismeri a bizottság a fönnebb jelzett jogfolytonosság eszméje mellett a volt földesurak kártalanítására irányzott törekvést, s azt hiszi, hogy e kárpótlásnak ugy az Összeg tekintetbe vétele mérsékeltségétŐl, valamint a lerovási módozatokra nézve nyújtott könnyebbitéstol jogosan várt megnyugvást fokozni fogja a volt úrbéres birtok elidegenítése, szerzése és eldarabolására vonatkozó legújabb időkig fentartott korlátozásának hatályon kivül tétele, mely sem nemzetgazdászati szempontból előnyösen, de már a nemesi és volt úrbéres birtokjogi természetének mellőzhetlen egyenlősítése mellett sem volt fentartható. A mi e törvényjavaslatnak Erdélyt, ugy Kraszna-, Közép-Szolnok-, Zarándmegyék s Kővárvidék úrbéri viszonyairól szóló részét illeti, a törvényhozás e viszonyokróli gondoskodásának szüksége emeltetik s égetővé válik az által, hogy e viszonyok az ország e részének 1848-ik év előtti külön álló törvényhozása által a fennállott politikai körülmények közepette törvényes szabályozást nem nyertek, s ennek folytán sok tekintetben még tökéletesen kifejletlen s rendezetlen állapotban szállottak a jelenre. Növekedik tehát itt a törvényes intézkedés fontossága, feladata arra terjedvén egyfelől, hogy az e mulasztás folytán keletkezett hézagokon s hiányokon pótlólag segitsen, másfelől~azónban s egyszersmind, hogy az úrbéri viszonyok törvényes szabályozását s rendezését ugyanazon ponthoz juttassa, melyet az ugyanezen törvényjavaslat intézkedései folytán az ország többi részeiben elérend, hogy igy a rendezés fentebb már is jelzett jótéteményei az ország Királyhágón túli részére is kihassanak. E kettős feladat teljes számbavételéből indulnak is ki e bizottság nézete szerint a jelen törvényjavaslat az ország Királyhágón túli részeire vonatkozó intézkedései, melyekben is Erdélynek s a fent idézett négy törvényhatóságnak a fent jelzett ottani rendezetlen úrbéri állapot folytán, de különben is egyátalában sajátságos s az ország többi részétől eltérő viszonyai kellő méltánylást és számbavételt találnak, igy megfelelve azon igényeknek, melyek minden törvényhozásnak a fennálló s létező viszonyoknak elutasithatlanul való tekintetbe vételét feladata tényezői nagymérvű egyikéül tűzik ki. A birtok-rendezési peres ügyeknek ezentúl az első folyamodású társas bíróságok által leendő ellátásában, a létrejött egyezségeknek csupán alaki szempontból és már az első bíróságok által végérvényesen való felülvizsgálásában, az úrbéri perekre nézve minden irányban megnyugtatólag folyton fennállott, három fokú bíráskodás fentartásában, alaki tekintetben czélszerü módosítását látja a bizottság az eddig divatozott eljárásnak, és mindezeknél fogva : a törvényjavaslatot átalános tárgyalás alapjául a méltóságos főrendeknek ajánlja. A részletekre nézve : I. A bizottmány ugy az ügyfelek, valamint az esetleg jogszolgáltatásra hivatott bíróságok öntájékozhatása tekintetéből szükségesnek látja a törvényhozó akaratának minden eltérő magyarázatot kizáró szabatos kifejezését, miután pedig a pusztatelkek iránti intézkedést a birtok e nemének szabatos értelmezése nélkül, téves és eltérő magyarázatokra vezethetőnek tartja, a II-dik fejezet 7-dik §-ánál szerkezeti módosítást hoz javaslatba, mely szerint ezen 7-dik §. szövegzete a következő volna : „Pusztatelkeknek azon telkek tekintendők, melyek akár már mint pusztatelkek, akár pedig mint rendes bel- és külsőséggel ellátott volt úrbéri házhelyek lettek az úrbéri táblába bevezetve, azonban ez utóbbiak birtokosaik által később elhagyattak. Ezen pusztatelkek (sessiones desertae) azoknak illetőleg azok jogutódainak tulajdonai, kik e pusztatelkeknek 1848. évi január 1-én birtokában voltak."
